2009. november 24., kedd

Kellemes nálam

Mankától kaptam ezt a díjat, nagyon köszönöm. A kedves hozzászólásaiból már gondoltam, hogy jól érzi magát nálam. Elég sok blogot olvasok, és persze az egyiket ezért szeretem, a másikat pedig azért. Van ahol nagyon jól érzem magam, és van ahol még jobban. Van aki kedvesen fogadja a hozzászólásaimat, van aki szeretettel válaszol is. Én is elsütöm a legismertebb közhelyet, nehéz helyzetben vagyok, olyan nehéz dönteni, hisz olyan jók vagytok. Választottam, a díjat Edigének
és Barbinak adom tovább.

2009. november 11., szerda

...egyebek, mint mindig...

Annyira naprakész vagyok, hogy csak na...!

Holle anyó még meg sem rázta a dunnáját, és én már készen vagyok a hóemberes bannerrel. Na jó, be kell vallanom, hogy a hímzést még tavaly télen készítettem. Összeállítani már nem volt értelme, mert bekopogtatott a tavasz és nem volt szíven elijeszteni.

Tegnap nekivágtam a nagyvilágnak és anyagokat kerestem. Találtam néhány csodás karácsonyi anyagot. A két felsőből már futót varrtam. A macisból asztalközép lesz és néhány párna.

Vettem még sötétkék anyagot, amiből asztalterítőt varrtam. És mivel meguntam a sok egyenest és cikk-cakkot, kerestem valami pihentetőt. Pihenésként összedobtam és felcicomáztam a hóemberemet. Holnap megmosdatom, forró vasalóval megsímogatom és keresek neki egy kis csendes és árnyékos zugot. (csak nem olvad el tavaszig)



2009. november 9., hétfő

...egyebek

A kötögetés még várat magára, maradnak az egyebek. Valahogy mindig úgy alakul, hogy a varrógép mellett találom magam. Túrok az anyagjaim között, válogatom a gombokat, keresgetem a hozzávalókat és vadul lapozgatom a könyveimet. Lehet, hogy ez a gyümis kupac karácsonyi ajándékos próbavarrás, még nem tudom. Az biztos, hogy csak minimális karácsonyi témát fogok elajándékozni. (De azért igyekszem sk. ajándékokat is tenni a fa alá.) Azokkal inkább dekorálok, vannak ilyencélú terveim.
Ezt a két szívet csak azért mutatom, mert ezeket az anyagokat egyszerűen imádom. Sajna nem méterárú, véges a vége. Nemrég voltam az anyagos boltban, Rudinál. Megint árnyékra vetődtem. Szerettem volna valami könnyű őszi mintás kartont, vagy pamutvásznat. Nincs! Valami őszi színekből aprómintás? Nincs, de már vannak őszi vastag anyagjaink. Ok, akkor nézzünk valami mintás polárt, serpát. Nincs, csak bársony és hímzett bársony. Hát konfekcióban nem vagyok otthon. Maradt a jó öreg turi, ahol ezeket a gyöngyszemeket találtam.



2009. november 8., vasárnap

A sorsdöntő kérdés

Párbeszéd vasárnap este. Helyszín szoba, puzzle-kirakás kész. Szereplők négyévesem és én.
- Anya, mi lesz a vacsora?
- Spenót!
(Ez a bűvös szó, gyermekem hangos üdvrivalgás közepette, ugrál és örömében tapsol)
- Szeretem, szeretem, szeretem!!!
Kicsit később. Helyszín konyha-étkező-fürdőszoba hármas, váltakozva.
- Ha nem csobbansz, nem lesz spenót!

2009. november 5., csütörtök

...egyebek

Még mindig varrás. Elég sok háztartási varrnivalónak jártam a végére. Asztalterítők, konyharuhák, törölközők; toldozás és foltozás, ez a mérleg. Ja és persze pótóltam a leszakadt gombokat. Mivel már nagyon utam pihenésképpen tildáztam egyet. Szerintem ez az új könyv legjobban sikerült figurája. Vagy csak én túlzottan rajongok a madárijesztőkért. Bár ez a virágos nacis nem is olyan ijesztő.

2009. november 1., vasárnap

Őszi ajtódísz

Még van egy hónapom, hogy gyönyörködjem az őszi ajtódíszemben. Már nagyon régen megterveztem, volt már próbafűzés is, de az összeállítás ma estig váratott magára. Őszi terméseket fúrtam át, amiket aztán egy vastagabb kötöző drótra fűztem. Ehhez kellett helyismeret, de szerencse, hogy otthonosan mozgom a párom műhelyében, és már tegezősbe vagyok az állványos fúróval is. A próbafűzés előtt olyan volt, mintha szalag mellett dolgoznék, mezőgépeset játszottam, mert elég sokáig tartott kifurkálni a terméseket. A próbafűzést pedig kiadtam a gyerekeimnek és unokatesóknak. Szerintem jól szórakoztak, készítettek nyakláncot és karkötőt, amit a lányom rendszeresen és nagyon büszkén hord. Varrtam még néhány szivecskét és kész is.
Már elgondolkodtam, hogy más nevet is adhattam volna a blogomnak. Mert csak ülök, de alig kötök. Én leszek az a kötős blogos, aki úgy úgy vonul be a blogtörténelembe, hogy tudod az a kötős csaj, aki mégse. Még mindig az ovis bulin kért "kívánság egyszerű tildás macikat" varrom. Van még hátra jónéhány. Azért ha valaki még bírja cérnával, egyszer majd kötést is mutatok.