2009. december 26., szombat

Én kicsit pónim

Ezt a zsákocskát magam terveztem, magam készítettem a rajzot is. Sőt magam fotóztam is, mint látható, és nem tudom talpra állítani.



Unokatesónak készült, olyan póni-tároló-szállító zsákocska. Úgy gondoltuk, hogy nem veszük meg a 29.-től a 32.-ig pónit, inkább valami kiegészítőt készítek. A ménes a mi segítségünk nélkül is szépen szaporodik. Saját tapasztalat. Amikor én még kislány voltam a moncsicsi volt a sláger. Igaz abból max három féle volt, az újszopós világosbarna, a csiptetős sötétbarna és valamilyen fehér. Na de póni, az van minden méretben, színben, fazonban. Van kínai és még kínaibb. Fésülhető és fésüléstől kopaszodó. Álló, ugró, fekvő és alvó.

Olyan jól sikerült, hogy már kaptam egy újabb megrendelést, házon belül.

Kaptam még egy tegnapra is késő megrendelést. Barbie-ruhatár. Már készítettem bélés anyagból egy szoknyát és egy palástot. Ez volt a legegyszerűbb. A leggyorsabb pedig a saját kollekciómat lehozni a padlásról. Hurrá, semmi sem változott, Barbie nem hízott egy dekát sem.
A nagy érdeklődésre való tekintettel bővítem a ruhatárat. Összedobok valami könnyűt, amióta Tildát varrok megtanultam, hogyan kell egy elefántot áttolni egy varrótű fokán, úgy, hogy ne akadjonak bele a fülei.

2009. december 25., péntek

Zsákomon a Tildám

Kicsit felnagyítottam a mindenki által ismert Tildás-mintát. A zsákolási technikámon is változtattam, de még mindig van hová fejlődnöm! Igaza van Murphy-nek, ami elromolhat...mivel a család mind a 40 újja, és néhány lábújj hozzáért, ki kellett mosnom. És persze a segédvonalaimat is el kellett tüntetnem. Mire kimostam a belefűzött zsinor engedte a színét, minő meglepő. Ezért lett a himzésem olyan szellemképes, akár egy régi Junoszty. A hab a tortán pedig az, hogy mire megszáradt a ringli megrozsdásodott. Ezek után az egy-két lógó cérnaszálat észre sem veszem. (Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk!)

2009. december 22., kedd

Egér a Marson

Ez az egérke akár onnan is jöhetett volna. De nem! Ő itt az egyik sk karácsonyi ajándékom. Remélem aki kapja nem fél az egerektől!

2009. december 19., szombat

Az első ajándékok

Napról napra egyre több blogban tünnek fel az első karácsonyi ajándékok! Ezennel én is beállok a sorba, én is megkaptam az első kis meglepiket.
Ez a szép asztaldísz az ügyeskezű óvónénink munkája. Minden kisgyermek nevében készített egyet és a kis karácsonyi játszóházas, műsoros délelőttön kaptuk volna. De nem volt játszóházas, műsoros, szülő is ovis lehet délelőtt csak bárányhimlő és zárlat. Azért az ajándékot megkaptuk, szépen el is helyeztem a többi karácsonyi kincsecske között.
Ez pedig a visszavágó! Én készítettem az ügyeskezű óvónéniknek és a saját különbejáratú dajkanéninknek, úgy mindenki nevében. Névre szóló zsákocskákba tettem kicsinyke mécseseket.

Ezeket a bannerecskéket a négyévesem készítette. A maguk örömére eljátszották a műsort, elmondták a versikéket és barkácsoltak egy nagyot. Mivel a bannerecske, ami ezen a délelőttön készült nagyon jól sikerült, felkerült a sárga falra.



2009. december 13., vasárnap

Készülj a hosszú télre, kedvesem...


Ma reggel nagy pelyhekben hullott a hó! Hurrá!

(Ebben a tél kezdezti időszakban a kedvenc hírműsoros mondatom a következő: A közlekedés teljesen megbénult, mert az országot váratlanul érte a havazás. )

2009. december 12., szombat

Jutalomfalatok


Az épp aktuális top-fogyókúrával párhuzamosan fogyasztandó! Garantáltan szénhidrát- és cukormentes. Allergénanyagok: a termék nyomokban újlenyomatokat tartalmazhat, készítése közben tejeskávét fogyasztottam, a tejcukor-érzékenyek csak módjával csodálják!

2009. december 11., péntek

Szerecsen

Meglepett, de egy jerke gyereke fekete lett. He-he-he. Neve Szerecsen. Beeee...

2009. december 9., szerda

Ajándék-angyal

Ajándékokat kaptam. Csereajándékokat! Az agyam racionális fele legyűrte a hörcsög-génjeimet, igaz csak néhány percre. Szóval egy ilyen tiszta pillanatban beláttam, hogy a felhalmozott készleteim, ha most bezárnak a rövidárú boltok, akkor is évekig kitart. Az új szerelmeknek pedig nem jut hely, egy kicsit rovancsoltam. Összeszedtem néhány darabot, beborítékoltam és felajánlottam Mankának.
Manka pedig ezeket a csodákat küldte cserébe. Készített egy angyalkás tűpárnát, tett mellé szalagokat, karácsonyfadíszeket, egy dobozkát, benne aprócska díszek és kaptam még fincsi teákat is. Nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy ajándékot készített nekem. Olyan szépen összeválogatott csomagot kaptam tőle. Nagyon szépen köszönöm.



2009. december 3., csütörtök

Ízek, zamatok, illatok, hangulatok, fények!

Az év egyik kedves időszaka a december, és nem feltétlenül a karácsony miatt. Nekem a december a várakozás, a vágyakozás, a csinosítás hava. Ízek, zamatok, illatok, hangulatok, fények. Maga a csoda!


Imádom a gyertyákat! Most, hogy aprókánk is van, nagyon meg kell gondolnom, hogy hová teszem az égő gyertyáimat. A gyertyavásárlás is elég érdekes, épp nem utánfutóval történik, de 200 mécses nálunk néhány nap alatt elég. Nem a legjobb a fotó, de azért sejteni lehet, hogy egy ajándékos vonat.

Részlet az étkezőnkből, szekrény tetején a mécses gyűjteményem néhány darabja. Ezek szezonális darabok, inkább házikók, de van állandó kiállítás is. A nyári időszakban nehéz a tárolásuk, pedig az idén is vásároltam már néhány darabot.



2009. december 2., szerda

Vegyes-vágott

Csak ülök és varrok! Úgy gondoltam, mivel az otthon unatkozó anyukák egysíkú és valóban unalmas életét élem, készítek néhány apróságot az ovisoknak. Mint tudjuk a Mikulás igen messziről érkezik, tehát nagyon fáradt lehet, idős, tehát a látása sem tökéletes - bár a négyévesemmel aktívan hitetem, hogy a Mikulás mindent lát és mindent hall, de a gyerek nem hülye és én anya miért hiszem, hogy a Mikulás messzelátón át pont minket les. Szóval, hogy az őszszakállúnak könnyebb dolga legyen, és ne keverje össze a sok egyforma csomagot, készítettem rájuk ovisjeles aprócska lógókat.
Tartottam egy öltelbörzét, egyedül. És a saját ötleteimből kiválasztottam, persze demokratikusan, a legjobbakat. A tervezést és varrogatást nagyon élveztem, nagyon jó ütemben haladt, pedig sokszor megálltam magam vállonveregetni. Miután minden mintát elkészítettem, összevarrtam és kitömtem, kicsit megrekedtem, mert az összkép nem tetszett. Olyan hányavetinek és gagyinak láttam. A lelkemnek nagyon jót tett az a néhány nap, amíg a lógókák egy zacsiban, valami eldugott zugban gubbasztottak, ahová olyan lendületesen sikerült bevágnom. Ma újra előszedtem és ráncbaszedtem őket, és újra vállonveregettem magam. A teríték nagyon tetszik, mégha egy kicsit vegyes-vágott.