2010. május 31., hétfő

Manka virágja

Manka barátnőm tervez...nem is rosszul ! Meg sem lepődöm, mert olyan szép munkái vannak, nagyszerű kezdeményezései, remek blogjai.

Tervezett néhány feliratos virágmintát. A piros tetszett meg legjobban, és kérésemre átírta a feliratot.

Nagyon szeretem a mintát, és a végeredménnyel is elégedett vagyok. Párnácskát készítettem belőle.


Úgy működik, mint a nagyok. A hátoldalon egy aprócska gombbal nyitható.




2010. május 30., vasárnap

Csere-bere

Réges-régen kaptam egy nagyon kedves csere-bere felkérést. Először a csere-bere tárgya egy tilda-nyuszi volt. A sikere tapintható, mert egy tilda-egeret is kértek mellé. Igaz, elég lassan, de elkészültem. Remélem ennek az egérkének is magas a tetszésindexe!















2010. május 29., szombat

Buli volt!

Tegnap buli volt! Nálunk is, de igazándiból nem mi buliztunk. Pedig még vendégeink is voltak. Ők itt ni! Úgy több ezren!

Ők maguktól, hirtelen felindulásból jöttek, a néhány tűzoltó meghívóval érkezett.

Az egész úgy kezdődött, hogy egy túlnépesedett méhkasban fellázadtak a dolgozó nők az anyakirálynő ellen. Maguk közül választottak új vezért, és illa berek, nádak, erek: irány Horány. Röpke röpte után szűk 10 perc alatt megszállták az udvarunkon magányosan álldogátó ostorfát. Ezt oly hangosan tették, hogy a varrógép hangját is elnyomták. Na ez lett a vesztük, kellett annyira ricsajozniuk. A férfi ész azt mondta, hogy ne pánikoljak, mert öt perc után csomagolnak és mennek. Eszük ágában sem volt, hanem szépen formába rendeződve várták a tűzoltókat.


A tűzoltók teljes menetfelszereléssel és egy otthon méhészkedő lánglovaggal érkeztek. Nagylétra elő, gondolkodás, hogyan is tovább. A fa túl sűrű, a méhek pedig túl magasan vannak. Védőruha elő, kaptár elő, mézes csali elő, bátorság elő.

Kérdés: alergiásak vagyunk-e a méh csípésre.

Válasz: egyére nem, de ezek egy lovat is ledöntenek.

Néhány perces méh a tűzoltó elleni közelharc után, néhány méhecske belekerült a kaptárba. Néhány száz. Remény elő, hogy a főnökasszonyt is sikerült becserkészni, vagy inkább az alakzat közepéből kicserkészni, mert akkor maguktól elindulnak hosszú, tömött sorban lefelé. Tájkép csata közben, piknik az udvarunkon, poénkodó tűzoltókkal. A méhek nem mozdulnak, újra formába rendeződtek.

Újabb méhek a tűzoltó elleni közelharc után a csapdába eső méhek száma néhány százzal nőtt. Védőruha le, sok-sok fullánk ki, létra el, tűzoltók irány a kórház, kaptár marad, mert a reklám után visszajövünk.


Második menet: a helyzet változatlan. Amelyik méh a kaptárba került az onnan, amelyik a fán maradt az onnan nem mozdult. Lehet, hogy nem olvasták az a könyvet, amely hosszasan taglalja a méhek viselkedését, mert ezek nem úgy viselkednek, ahogyan egy méhecskének illik. Hosszas tanakodás után tűzoltók el, haza, és méhész füstőlővel, még egy üres kaptárral majd sötétedés előtt, alatt, után visszajövünk.


Harmadik menet: nagylétra elő, védőruha elő, füstőlő beizzít. (Érdekes látvány volt, legalábbis a bámész biciklisnek, hogy miért tüzeskednek azok a tűzoltók, pont a házunk előtt, pont a nagy fa alatt, és hogy Ő miért is állt fejre pont itt előttünk, pont az út szélén.) Hurrá, sötétedik, a méhek újra formába rendeződve várják az újabb összecsapást. A füstől elkábulva már könnyebb volt belekotorni őket a kaptárba. De vannak túlélők. Nem baj, mert holnap hajnalba majd visszajövünk.


Negyedik menet: túzoltóéknál a hajnal az tényleg hajnal, még a reggeli kávémat gondolatban sem kevergettem, mikor lánglovag a létrával vágtatott a fa felé. Szerencsére hamar összeszedte a maradékot. De nem elég hamar, mert már a kisboltban azzal fogadtak, hogy mi történt nálunk, hogy egész éjszaka itt voltak a tűzoltók!?



2010. május 25., kedd

A kovácspeti öt éves!

Hurrá! De kinek is jó ez? Elsősorban Kovács Petinek, mert már csak tizenhárom év választja el a nagykorúságtól, a lánykámnak, mert meghívták a buliba és nekem, mert újabb műremekkel örvendeztethetem meg a célközönségem.
De kinek is jó ez? Mert hát anyuka a nagy szevezésben csak a meghívottaknak felejtett el szólni. Legalábbis nekünk. A buli előtt, ami szombat, egy nappal, ami csütörtök délután kaptuk meg a meghívót.
És a meghívó nem azt súgta, hogy irány a teszkovics és vedd meg, hanem azt, hogy készíts el, lehetőleg a lánykáddal együtt.
Gyors ötletbörze, gyors döntés. Olyan legyen amihez minden megvan, (szabásminta, anyagok, mindenféle kiegészítő) és amihez nem kell sokat gondolkodni (nem ez lesz az első). Így készült ez a tilda-egér, igaz a nadrággal, mégis gondolkodtam egy kicsit.
A lánykámmal közösen ezt az ajtódíszt készítettük. Ő rajzolta körbe a szabásmintát és én kivágtam polárból a részeket. Majd ő felragasztotta a papírra és a kartont körbevágta. Nekem csak az összeállítás maradt. A csomagolást sem vittük túlzásba, varrtam kék csíkos anyagból egy zsákot, amit később tornazsáknak is használhatnak.


2010. május 19., szerda

Varrjál nekem egy táskát!

Varrtam!!!
Ezt itt ni! Pedig fogadkoztam, hogy néhány napig nem megyek az anyagos szekrényem közelébe, mentem! Néhány napig nem válogatok gombokat, válogattam! Néhány napig nem vasalok vetexet, a ruháinkra bizony ráférne, mégis vasaltam! Jaj, és megfogadtam, hogy rövidárus Krisztihez még gondolatban sem megyek, és rőfős Rudit is nagyívben kikerülöm. Igaz, büntetésből jól eláztam!


A szokásos egyszerű fazonnal, de az ovis méretnél kicsit nagyobban készült el. Remélem tetszeni fog, mert a felkérés második mondata a "Rád bízom" volt!

2010. május 18., kedd

Itt tartok

Akkor lássuk, hol is! Hát itt! A Barbi által vezényelt közös varrásunk, varrásnak varrás, de már nem annyira közös. Én még csak a margarétáknál kullogok, kullogok utánnatok. A minta még mindig nagyon, de nagyon tetszik, de azt hiszem én alkalmatlan vagyok sal-t varrni. Valahogy mindig háttérbe szorul, vagy inkább szorítom.


Manka öltéstanodájából is elég gyakran hiányzom.


A szélforgó öltésemet homály, balladai homály fedi. Ez nem az első próbálkozásom, sem varrásilag sem fotóilag, de ez vállalható a többi ment a levesbe.



A gyémántszem-öltésem egész mutatós.


Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy szinte minden nap barkácsolok. Vagy magányosan, vagy a lánykámmal. Ő most papírban utazik. De mostanság úgy alakult, hogy az önként és dalolva vállalt és a rám osztott feladatokra koncentrálok. Az utóbbi időben sokat ülök a gép előtt, varrogatom a kis táskáimat, tildáimat, párnáimat. Ezekre roppant büszke vagyok. Remélem a profi varrók nem köveznek meg, nem olyan családból származnak, mivel én csak egy lelkes amatőr vagyok, könyvekből és a próbálkozásaimból tanulok. Tudom, hogy néha úgy tálalom, mint egy nagy kutya, de én csak egy kis halacska vagyok. Jelenleg állatos fejdíszeket készítek, szigorúan zártkörű használatra, ezekből nem lesz mutogatás. Ezek után meg sem lepődöm, hogy majdnem kétévesem szókincse érkezési sorrendben a következő: apa, anya, mama, traktor, tű, cérna, olló!




2010. május 17., hétfő

Sorsolás!!!

Szervusztok kedves játszótársak!


A sorsolási bizottság és közjegyző jelenlétében a sorsolást megkezdem. A jelenlévők egybehangzó véleménye alapján a sorsolást kézzel végeztem. És hogy maradjunk a kezdő ötletnél a kommentek érkezési sorrendje alapján elkészítettem 60 darab tombola-szelvényt. (Igaz, hogy több komment érkezett, a "versenyi kívüli" és az ismételt üzenetek bár megkapták a maguk sorszámát, de nem kerültek bele a kalapba!)


Sajnos porszem került a gépezetbe, ezért kalap helyett e fonott kaspó nyújtotta lehetőséget vettem igénybe. Azért jó lesz, ugye?


Első és egyetlen nyerőszám a....



12!!!!

A tizenkettedik kommentet pedig Barbi hagyta.

Barbi drága kérlek keress meg, hogy minél hamarabb postázhassan a nyereményed!



Mindenkinek köszönöm a kedves szavakat. Csak reméltem, hogy a nyuszim megállja a helyét! Nagyon örülök, hogy ilyen sokan velem játszottatok. És azt megígérem, ha újra túlvarrási válságba kerülök, gondolok rátok.





2010. május 15., szombat

Unikornis

A párnák és táskák mellett még egy unikornist is készítettem.
Anno, amikor a lánykám a sk pónijával villogott az oviban, a kisbarátnők alig engedték haza. A kialakult rajongótábort látva döntöttem, hogy a tombolás bulira készítek egyet. Legyen a legszerencsésebbé.
Azért egy kicsit megizzasztott, holott már egyet készítettem. A dolgom a rossz anyagválasztás nehezítette meg. A lónak négy lába van, mégis megbotlik, hát megboltlott. Mire kialakítottam a négy lábát, a keskeny varrásráhagyás miatt a csodaszép és csodaszuper kék és rózsaszín kockás vásznam szó szerint elfoszlott. Jobb híján ezt a vékony csíkos anyagot vetexszel megerősítettem és ebből készítettem.

A rajongótábor ismét bővült, ha lesz energiám piacra dobok néhányat.


2010. május 14., péntek

Kockás táskák

Még mindig ovis tombola, ezek a kockás táskáim.

Együtt és külön-külön



Pónis

Fiús

Szívecskés

Bordó-csipkés

Kék-csipkés








2010. május 13., csütörtök

Tombola-táskák

Folytatom a sort. Még mindig ovis a tombola, de ezek már a táskáim.
Kilencfoltos

Bolond táska virágos oldala


Bolond táska zöld oldala

Csak csíkos

Csak virágos




2010. május 11., kedd

Még mindig, még mindig...

Még mindig ovis tombola, még mindig párnák.

Készítettem egy tulipánost is (saját terv). Előlapja újrahasznosított függöny, a hátlapja piros, aprókockás ing. Huzat, tok, daráltszivacs töltet.




És a megunhatalan pónis minta, előlapja újrahasznosított függöny, hátlapja kék kockás ing. Huzat, tok (vonó), daráltszivacs töltet.


2010. május 10., hétfő

Pálcika, pálcika...

Még mindig ovis tombola, még mindig párna.


Előlapja újrahasznosított kék szövetszoknya, pálcika-emberkés hímzés (saját terv). Hátlapja fénykorában lányka ruha volt, a gombolós elejéből készítettem. Töltet szintén daráltszivacs.




2010. május 9., vasárnap

Lánykám kedvence

A következtő néhány bejegyzésben azokat a tárgyakat mutatom be, amelyek az ovis tombolára készítettem.
Elsőként a lánykám kedvencét, a gombos-virágos párnát. (saját terv) Anyaga újrahasznosított, zöld vászon ing. Ennek az a jelentősége, hogy a párna hátlapja az ing eleje, tehát nyitható. Úgy működik, mint a hagyományos díszpárnák: huzat, tok, daráltszivacs töltet. A mérete 25X25.





Mivel ez a lánykám kedvence, rövidesen hazai pályára is készül egy hasonló!




2010. május 8., szombat

Apróságok

Unokatesó-Jázminnak készültek ezek az apróságok.

Barbie méretű ágynemű, két kisvánkos és paplan. Fehér finom lepedővászonból készült, műszálas csipkeszegéllyel. Talám tovább tartott összehozni, mint egy felnőtt ágynemű-garniturát.
A már sokszor használt pónis mintám most egy párnácskára került. Az előlapon hímzés, a hátlapja egy ing eleje. Teljesen úgy működik, mint egy párna, huzat, tok, daráltszivacs töltet.

Meglátásom szerint a klasszikus Piaget-i felosztást az ötéves kislányok (házon belüli és kortárscsoportban végzett megfigyelések alapján) viszonylatában át kell gondolnunk. A műveletek előtti szakasz kiegészül a már nem póni, de még nem Barbie vegyes korszakkal. Ennek jegyében készültek ezek az ajándékok, melyek remélem sok kedves pillanatot szereznek az ünnepeltnek.



2010. május 3., hétfő

Babaköszöntő ajándékok

A családbarát-barátcsaládnál jártunk, - hurrá, megszülettek az unokák! köszönteni. Nem az első, nem második, sem nem harmadik unoka, de az öröm az óriási, a szeretet az határtalan. Már van három fiú unokájuk, most, már két hónapja, megszülettek a legifjabb családtagok. Két kislány, néhány perc különbséggel. Szóval őket köszöntöttük.




Teljes menetfelszereléssel érkeztünk, gondoltunk minden csemetére.




Kislányok ajándékai: egy kis maci, amit lányosítottam, egy kis szivecskés táska, és egy gyári, bóti kisruha.






Mivel ikrek, mindez duplán. Azért némi színbéli eltéréssel.







A klaszikus babaköszöntő, mint ajándék fel sem merült, mert az énem Tilda-varró, hobbivarró, foltvarró fele minden mást elnyom. Szégyen, de a közös varrásunk... nem is merem leírni.




A kisfiúk pedig egy-egy kismacit kaptak.