Kalocsai, kalocsai, kalocsai

Végre találtam egy olyan kalocsai mintás pamut-vászon anyagot, amitől nem áll fel a hátamon a szőr. Ennek végre jók a színei és nagyon jól lehet pöttyössel kombinálni. 

Először táskákat készítettem színes pöttyös fülekkel. Van piros, rózsaszín, sárga, zöld és kék. Igyekeztem a mintában szereplő színekhez igazítani a pöttyös anyagok színét. Majd készítettem néhány zsebkendőtartót. De a nagy dobás az a táska füzet és a füzet illatszív páros. 

És már el is fogyott a kíváncsiságból rendelt egy méter anyag. 

Unikornis

Érdekes a világ, nagyon érdekes. Hirtelen, a semmiből jön egy újabb szenvedély, ami mindent visz, minden előzőnél erősebb, és úgy söpör végig a köztudaton, mint egy tájfun. 

Most konkrétan az unikornis imádatra gondolok. Hogy honnan indult, rajzfilm, mese, vagy könyv én nem tudom. De azt tudom, hogy bármit el lehet adni, még akkor is, ha csak egy négyzetcentiméternyi unikornis van rajtam, vagy csak egy picike szivárvány. 

Persze én is beálltam a sorba. 

Pasztel-pöttyös táskákra és keményfedeles-füzet borítókra varázsoltam rá néhány unikornist. A sorozat még nem teljes, mert egy nagyon nyári, nagyon vidám, nagyon sárga anyag még várat magára. 

Jaj, olyan jót és vicceset akartam írni, de ezen a téren még nem sikerült felvennem a régi élet fonalát. 

Gyereknapra

Már többször írtam róla, hogy elkezdtem vásározni.  Elsősorban helyi rendezvényeken vagyok jelen. De a régebbi időkből maradt néhány vidéki rendezvény is, ahová a társaság, a hangulat miatt nagyon szívesen megyek. Megszerettem ezt az "életformát",  imádok  készülni, összepakolni, elmenni, de még jobban imádok onnan hazajönni.  Vannak jó és vannak még jobb rendezvények. Vannak nagyon jól megszervezett és vannak csapnivaló szervezéssel döcögő vásárok. Időközben válogatós lettem. Van amihez ragaszkodom,  amikor mindent megteszek azért, hogy ott lehessek, és van amikor azért vagyok boldog, mert oda nem hívnak többé. Örülök, hogy már nem csak a fióknak varrok és tervezek, mert egyre többen vannak azok, akiknek tetszik, amit csinálok. 

Még mindig szerelemből varrok, még mindig nem készítek megrendelésre. Nem szeretem, ha a muszály ott lebeg a fejem fölött. Így azt csinálom, és akkor amikor időm engedi és kedvem tartja. Persze, azért a muszály így is itt lebeg a fejem fölött, mert maximalista vagyok, amit egy-egy rendezvényre eltervezek, annak meg kell lennie.

 És valami mindig a háttérbe szorul. Háttérbe szorultok Ti, a blogos barátaim, blogos ismeretségeim. Ebben a Fb is ludas, mert ott hamarabb jelen van az ember, egy-két fénykép, egy-két megosztás, kedvelés és már mindenki tud mindent. Sajnos örök igazság lett, hogy ami nincs fenn, az meg sem történt. Ott én is aktív vagyok. Oda gyakrabban teszek fel képet, ott gyakrabban szólők és ott gyakrabban kedvelek. Ott gyakrabban köszöntök, amivel mindent letudtam és már a barátaimnak is egyre ritkábban, és egyre lassabban  készítek ajándékokat. Mert az én időm is véges. Amit készítek, azt a következő rendezvényen kiteszem az asztalra és ha szerencsém van el is adja saját magát.

Mint ezek a gyereknapra készült táskák és füzetek. 

Ennek a készletnek a Fb-n a Pöttyös Panni nevet adtam. Mert a Pöttyös Pannik köztünk vannak. Teljesen véletlenü egy Panni nevú kislány kapja, az oviban töltött évek emlékére. 

Ha akarom, ha nem én is változom a divattal együtt. Már régen nem a manók, macik vagy a baglyok a menők. Ezért nálam is lapul néhány unikornisos filc, amivel nagyon könnyű egy-egy táskát vagy füzetet divatossá tenni.