Ma egy hete hátamra vettem a batyum és nyakamba vettem a világot. Átszeltem egész Magyarországot, hogy találkozzam és végre személyesen is megismerjem a neten szerzett barátaimat.
Budapesten tarottam egy röpke pihenőt, majd holnaphoz egy hete Győrig meg sem álltam. Lekivel ketten indultunk, majd Timi csatlakozott hozzánk, hogy Mankával találkozzunk a győri vasútállomás alagútjában. Nem ide beszéltük meg, de a nagy rohanásban szó szerint egymásba szaladtunk.
Hosszú utat tettem meg odáig, de nem bántam meg (az utazás minden kilóméterét kötésre használtam, egy kilencen százalékos kendővel jöttem haza). Nagyon jó volt, látni, hallani, tudni és érezni, az eső és hideg ellenére a találkozó minden pillanatát élveztem. Az egész olyan volt, mintha nem először találkoznánk, mintha rendszeresen összejárnánk. Ami félig igaz is...
Azt hittem, hogy hazafelé kevesebb holmim lesz. De tévedtem, mert a lányoktól annyi mindent kaptam. Köszönöm szépen! A tárgyakat lefotóztam, a teljesség igénye nélkül, mert ami fogyóeszköz az már odavan, a hímzők, szalagok, gombok, macik igazoltan távol. Titeket pedig a szívembe zártalak.
Lekitől
Timitől
Mankától.
És hogy még futurisztikusabb legyen a történet, a kézzel fogható és a virtuális valóság összefonódásaként Ritával skyn-n dumáltunk egy jót. Néhány győri legnagyobb meglepetésére. De majd hozzászoknak.
Jövőre veletek ugyanitt!