Csak ülök és varrok! Úgy gondoltam, mivel az otthon unatkozó anyukák egysíkú és valóban unalmas életét élem, készítek néhány apróságot az ovisoknak. Mint tudjuk a Mikulás igen messziről érkezik, tehát nagyon fáradt lehet, idős, tehát a látása sem tökéletes - bár a négyévesemmel aktívan hitetem, hogy a Mikulás mindent lát és mindent hall, de a gyerek nem hülye és én anya miért hiszem, hogy a Mikulás messzelátón át pont minket les. Szóval, hogy az őszszakállúnak könnyebb dolga legyen, és ne keverje össze a sok egyforma csomagot, készítettem rájuk ovisjeles aprócska lógókat.
Tartottam egy öltelbörzét, egyedül. És a saját ötleteimből kiválasztottam, persze demokratikusan, a legjobbakat. A tervezést és varrogatást nagyon élveztem, nagyon jó ütemben haladt, pedig sokszor megálltam magam vállonveregetni. Miután minden mintát elkészítettem, összevarrtam és kitömtem, kicsit megrekedtem, mert az összkép nem tetszett. Olyan hányavetinek és gagyinak láttam. A lelkemnek nagyon jót tett az a néhány nap, amíg a lógókák egy zacsiban, valami eldugott zugban gubbasztottak, ahová olyan lendületesen sikerült bevágnom. Ma újra előszedtem és ráncbaszedtem őket, és újra vállonveregettem magam. A teríték nagyon tetszik, mégha egy kicsit vegyes-vágott.
Elég sok blogot olvasok, és persze az egyiket ezért szeretem, a másikat pedig azért. Van ahol nagyon jól érzem magam, és van ahol még jobban. Van aki kedvesen fogadja a hozzászólásaimat, van aki szeretettel válaszol is. Én is elsütöm a legismertebb közhelyet, nehéz helyzetben vagyok, olyan nehéz dönteni, hisz olyan jók vagytok. Választottam, a díjat 
