Tombola-táskák

Folytatom a sort. Még mindig ovis a tombola, de ezek már a táskáim.

Kilencfoltos

Bolond táska virágos oldala

Bolond táska zöld oldala

Csak csíkos

Csak virágos

Még mindig, még mindig...

Még mindig ovis tombola, még mindig párnák.

Készítettem egy tulipánost is (saját terv). Előlapja újrahasznosított függöny, a hátlapja piros, aprókockás ing. Huzat, tok, daráltszivacs töltet.

És a megunhatalan pónis minta, előlapja újrahasznosított függöny, hátlapja kék kockás ing. Huzat, tok (vonó), daráltszivacs töltet.

Pálcika, pálcika...

Még mindig ovis tombola, még mindig párna.

Előlapja újrahasznosított kék szövetszoknya, pálcika-emberkés hímzés (saját terv). Hátlapja fénykorában lányka ruha volt, a gombolós elejéből készítettem. Töltet szintén daráltszivacs.

Lánykám kedvence

A következtő néhány bejegyzésben azokat a tárgyakat mutatom be, amelyek az ovis tombolára készítettem.

Elsőként a lánykám kedvencét, a gombos-virágos párnát. (saját terv) Anyaga újrahasznosított, zöld vászon ing. Ennek az a jelentősége, hogy a párna hátlapja az ing eleje, tehát nyitható. Úgy működik, mint a hagyományos díszpárnák: huzat, tok, daráltszivacs töltet. A mérete 25X25.

Mivel ez a lánykám kedvence, rövidesen hazai pályára is készül egy hasonló!

Apróságok

Unokatesó-Jázminnak készültek ezek az apróságok.

Barbie méretű ágynemű, két kisvánkos és paplan. Fehér finom lepedővászonból készült, műszálas csipkeszegéllyel. Talám tovább tartott összehozni, mint egy felnőtt ágynemű-garniturát.

A már sokszor használt pónis mintám most egy párnácskára került. Az előlapon hímzés, a hátlapja egy ing eleje. Teljesen úgy működik, mint egy párna, huzat, tok, daráltszivacs töltet.

Meglátásom szerint a klasszikus Piaget-i felosztást az ötéves kislányok (házon belüli és kortárscsoportban végzett megfigyelések alapján) viszonylatában át kell gondolnunk. A műveletek előtti szakasz kiegészül a már nem póni, de még nem Barbie vegyes korszakkal. Ennek jegyében készültek ezek az ajándékok, melyek remélem sok kedves pillanatot szereznek az ünnepeltnek.

Babaköszöntő ajándékok

A családbarát-barátcsaládnál jártunk, - hurrá, megszülettek az unokák! köszönteni. Nem az első, nem második, sem nem harmadik unoka, de az öröm az óriási, a szeretet az határtalan. Már van három fiú unokájuk, most, már két hónapja, megszülettek a legifjabb családtagok. Két kislány, néhány perc különbséggel. Szóval őket köszöntöttük.

Teljes menetfelszereléssel érkeztünk, gondoltunk minden csemetére.

Kislányok ajándékai: egy kis maci, amit lányosítottam, egy kis szivecskés táska, és egy gyári, bóti kisruha.






Mivel ikrek, mindez duplán. Azért némi színbéli eltéréssel.







A klaszikus babaköszöntő, mint ajándék fel sem merült, mert az énem Tilda-varró, hobbivarró, foltvarró fele minden mást elnyom. Szégyen, de a közös varrásunk... nem is merem leírni.

A kisfiúk pedig egy-egy kismacit kaptak.

Csak egy Anya?

Csak egy Anya?

Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalbana hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.A nő hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a munkáját.

- Úgy értem -magyarázta a hivatalnok- van munkája, vagy csak ...?

- Persze, hogy van munkám- csattant fel a nő, "Anya vagyok."

- Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó -hangsúlyozta a hivatalnok.

Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszercsak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban. A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint:"Hivatali Vallató" vagy ''Városi Nyilvántartó".

- ''Mi a foglalkozása?"-kérdezte.

Mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom, csak úgy kibuktak belőlema szavak.

- ''Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatokterületén.''

A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezébenés úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.

- ''Megkérdezhetem,"-kezdte a hivatalnok érdeklődéssel-"Pontosan mit csinál ezen a területen?"

Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:

- "Továbbképző kutatómunkát végzek, (amit az anyák nem)laboratóriumban és terepen, (általában úgy mondom a házban és a házon kívül). A főnökömnek dolgozom (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már négy elismerést (mind lány).Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?)és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.''

A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz. Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (6 hónapos kisbabánkat), amint egy új hangmintát tesztelt.

Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya''.Anyaság! Micsoda nagyszerű karrier!Különösen, ha egy cím is van az ajtón. Akkor a Nagymamák "Vezető tudományos munkatársak a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatokterületén '',és a Dédnagymamák ''Ügyvezető tudományos munkatársak"? Szerintem igen!!! És hiszem, hogy a nagynénik "Tudományos munkatárs-helyettesek"