Még mindig Tilda: Már többször készítettem ilyen bárányt, de még mindig nincsen nyájam. És most sem gyarapodott a saját tulajdonú bárányok száma, mert ezt is elajándékoztam.
2010. március 31., szerda
2010. március 28., vasárnap
A két elejű táska
- Anya, az egyik oldalán hímzés legyen, tudod, az az ugrós póni!
- Jó!
- A másik oldalán pedig egy nagy zseb!
- Zseb? Miért?
- Azért, mert akkor bármelyik oldala lehetne az eleje!
2010. március 27., szombat
Ismétlés a tudás anyja
... akkor én mostmár tudok ...
Még mindig maradok a tilda-vonalon, azon belül is a masnislábúaknál. A nagy sikerre való tekintettel készítettem még néhányat. És a nagy sikerre való tekintettel el is ajándékoztam mindet.
2010. március 25., csütörtök
2010. március 24., szerda
Ajándékok Mankától
Hosszasan lehet sorolni az internet előnyeit és hátrányait, a blogolás örömeit és buktatóit! Mert be kell vallani, hogy blogolós énem kapott már hideget és meleget, volt része örömben, de bánatban is. Szerintem ezt mindenki megéli, ki így, kis úgy. Azzal, hogy bejött a kis szobámba a világ, az épp aktuális kávém mellett ügyesebbnél ügyesebb, érdekesebbnél érdekesebb emberekkel ismerkedem. Kicsit be-be lesek a életükbe, vagy csak abba a szegletébe, ahová beengednek. Azt hiszem eddigi blogos életem csúcspontjai az itt szerzett és ilyen formában köttetett barátságok.
Itt ismerkedtem meg Mankával, emilekkel fűztük szorosabbá a barátságunkat, barátnőségünket. Most megajándékozott valóságosan és virtuálisan is. Már nem először lepett meg ilyen csodás ajándékokkal, de még most is meglepődöm, hogy honnan tudja ilyen finoman összeválogatni, mi az aminek igazán örülnék.
Kaptam tőle az sk. festett aidáiból, nagyon szép színekben pompáznak, szép színeket kotyvasztott. Készített egy rózsaszín horgolt rózsát, tett mellé két nagyon szép szélcsipkét, és zöld szaténszalagot. Sőt, még a gyerekeimre is gondolt, ők kaptak egy mesefilmet. A fénykép, ami az ajándékokról készült, bár nem sikerült valami jól, felkerül a blogomba. (Még a fényképezést tanulnom kell, látszik, hogy nem vagyok egy Szipál Márton)
A virtuális ajándéka ez a díj! A díj küldözgetéssel csak az a baj, hogy aki kapja azért, aki nem kapja azért neheztel az emberre. Ezt most elkerülöm és mindenkinek továbbadom, aki erre jár, engem olvas. Vigyétek sok szerettel!
2010. március 21., vasárnap
A masnislábúak
Mint már utaltam rá, hogy egy-egy projektet meg nem unjak, több dolgot készítek párhuzamosan. Azért hébe-hóba (hóba, remélem majd csak december elején, és akkor is csak mutatóba) igyekszem fogyasztani, a maguktók szép csendesen szaporodó párhuzamos ötleteimet.
Libát tömtem. (hú már látom is, hogy az állatvédők húzzák a cipőt és veszik a kabátot, de nem induljanak, mert nem úgy, hanem így...) tömtem libát. Lánykám kívánsága, hogy az ablakban lévő virágok mellé tüzzünk libákat. Jó, csak az a bibi, hogy elég sok ablakunk van, persze mind tele virággal. Azért néhány cserépbe jut.2010. március 17., szerda
Tildák, nyulak...
...ha találkoznak kellemesen elbeszélgetnek egymással. Igaz, nem sok idejük volt,...
...mert ő ma reggel már indult is, várja az új otthona.
Az egész úgy kezdődött, hogy a neten böngészve itt-ott, és már egyre gyakrabban írták, hogy a Tilda-nyuszi így, és ilyen meg olyan édes, és hogy nekem is. Csak utána jártam a dolognak, eszik vagy iszák egyáltalán. Mondanom se kell, hogy engem is levett a lábamról és beleszerelmesedtem ebbe az egész idillbe, ami a Tilda könyvekből árad. Az első figurák egyike, amit elkészítettem, a nyuszi volt, melynek most varrtam egy társat. De menet közben, vagy inkább varrás közben úgy alakult, hogy őt elajándékozom, elcsereberélem. Reggel indult új otthonába, ahol már szeretettel várják.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)