2009. május 13., szerda

Ha lenne nyájam

Ha angol lennék és nem beteg, hanem sir, akkor a nyájam a Temze partján legelészne. Mivel sem ez, sem az nem vagyok, nyájam pedig két egyedből áll, ezért az udvarunkban legelésznek. Jobban mondva legelésznének, ha Alehandró a félmeztelen dél-amerikai kertész éppen nem akkor vágja le füvet, mikor én éppen terelgetem nyájam, fújom furulyámat...Az egyes számú félig meddig ajándék bárány sorsa másnap reggel eldőlt. A négyévesem lenyúlta. Jött egy újabb kérdés, akkor mi is legyen a másik négyéves ajándéka. A másik négyéves egy nagyon aranyos unokatestvér, megérdemel valami szépet. Az idő elég kevés, de az epeköves medve szóba sem jöhet. Az epeköves medve medve jelmezzel álcázott műanyag golyók halmaza, kínai néni varrja és még aznap elkezd belőle potyogni a műanyag hulladék.
Akkor varrjunk valamit, valami tildásat. És ott és akkor elkezdtem egy kettes számú bárányt varrni. Már szinte rutinból, csukott szemmel öltögettem, és nagyon elégedett voltam az eredménnyel.
Első találkozásuk rövidre sikerült, de majd lassan összecsiszolódnak. Abban azért reménykedem, hogy sokáig kedves kis bárányka marad..

2009. május 7., csütörtök

Ajándék lónak ne nézd a fogát

Szóval ajándéknak indult, de nem is tudom mi lesz a sorsa. Elég nehéz szülés volt, és nem is lett tökéletes. Olyan érdekesen tartja a karjait, persze, mert egy báránynak nincsenek karjai, honnan is tudná, hogyan kell tartania. Menet közben minden másra hasonlított csak bárányra nem. Hol egy pecsenye kacsára, hol egy papagájra emlékeztetett. A végére azért sikerült kikupálnom.



2009. május 5., kedd

Meg hat

Mostanság ezeket gyártom. Tényleg gyártásnak mondható, mert ipari mennyiségre van szükségünk. Az agyam elmebeteg feléből kipattant az isteni szikra, hogy ilyen kis csempéket tegyünk fel az étkezőbe bordúrként. Az ötleg jó, viszont az étkezőnk kb 4x4-es, ami azt jelenti, hogy 169 db csempécske sem éri körül. A garnitúra hátamögé nem teszünk, mazohista nem vagyok. Kb. úgy érzem magam, mint az a kislány a mesében, akinek 1000 darut kell hajtogatnia és a menyországba kerül. Ha kész lesz a 169 db akkor én is a lakásmenyországban érzem majd magam. /Márcsak egy bazi nagy gardrób hiányzik/ Szóval minden nap 6 darabot termelek, ez a napi norma.








Ui: a fele már megvan. Ja és ha ronda lesz, akkor is felkerül a falra, mint egy tetkó, és a következő festésig emlékeztetni fog, hogy mily nagy barom vagyok.

2009. május 2., szombat

Anyák napjára


Remélem sokan ismeritek ezt az alapművet. Igazából akkor az igazi, ha Koncz Gábor mondja el. És már meg is jelentek az első könnycseppek...


Zágon István: Az anya meg a szülő

Ez a két fogalom alapjában véve ugyanazt jelenti, de azért mégsem ugyanaz. Olyan különbség van köztük, mint - hogy is magyarázzam - mint amikor az ember azt mondja, hogy állam, meg azt, hogy haza. A hazáért élek és halok, az államnak meg adót fizetek. És annak ellenére lényegesen könnyebb, mint meghalni, mégis több emberről hallottam, aki lelkes örömmel halt volna meg a hazáért, de soha senkiről nem hallottam, aki szívesen fizetett volna adót. Hát így vagyunk valahogy az anyával, meg a szülővel is.
A szülő hivatalos kifejezés, az anya magánjellegű. A szülő minden, ami értelmet jelent, erőt és kötelességet, az anya pedig minden, ami érzelem, áldozat és a leggyönyörűbb gyöngédség a világon. Az anya, meg a szülő egy ember. De ennek az egy embernek egészen más tulajdonságai nyilvánulnak meg az anyában, mint a szülőben.
Aki a harmadik szobából csukott ajtón át is meghallja, hogy hathetes kislánya sír, az, az anya. Aki szeretne berohanni hozzá és egy kis jó, langyos tejecskével elcsitítani azt a kis ártatlant, még az is az anya. Aki be is rohan hozzá, megnézi, kibontja, tisztába teszi, de soron kívül egyetlen korty anyatejet sem juttat neki, hanem szigorúan alkalmazkodik az orvosilag előírt étrendhez, az már a szülő.
Akinek majd a szíve szakad ki, amikor a gyermeknek fogzási fájdalmai vannak, az, az anya, de aki csukamájolajat ad neki, hogy minél előbb nőjön ki a foga, az már a szülő. Általában aki képes arra, hogy saját önszülött gyermekének beadja a csukamájolajat, azt a csúszós, szörnyű, kibírhatatlan ízű kotyvalékot, az nem is lehet anya. Az csak szülő lehet. De aki közben azt hajtogatja; jaj de jó, de finom, a mama is ezt eszi, és hősies elszántsággal a szívében, de háborgó indulatokkal a gyomrában maga is megkóstolja azt a szörnyű kotyvalékot, az már megint az anya.
Aki büszke arra, hogy az ő kisfia már olyan nagy, hogy az első osztályba iratkozik, az a szülő. De aki az iskola megnyitásának napján sírva kíséri a gyereket abba a tiszteletre méltó épületbe, és amikor beengedi a többi gyerek közé, akkor úgy érzi, hogy a fia Dániel, aki most lép be az oroszlánbarlangba, az már megint az anya.
Aki nappal megbünteti a gyermeket, mert elszaggatta a nadrágját, az a szülő, de aki azt a kisnadrágot éjjel könnyes mosollyal foltozza meg az, az anya.
Aki azt mondja: haszontalan kölyök, már megint nem tanulsz, az a szülő, de aki fűnek-fának keservesen panaszkodik, hogy annak a szegény gyereknek már megint mennyit kell tanulnia, az, az anya.
Aki a kamasz fiát tánciskolába viszi, az a szülő. Aki büszkén figyeli, hogy az a haszontalan kölyök milyen ügyesen teszi a szépet annak a copfos kislánynak, az még mindig a szülő. De aki ugyanakkor nagyokat nyel, mert úgy érzi, hogy most kezdik tőle elszakítani lelkétől lelkezett magzatát és szeretné a fia táncpartnerét, azt a kis kacér, szőke démont megpofozni, az már megint az anya.
És mégis az anyából lesz a jó anyós, a szülőből pedig a rossz. Amely anyósi állapot tart mindaddig, míg meg nem születik az első unoka. És akkor valami egész váratlan és csodálatos dolog történik, eltűnik a szülő, eltűnik az anya, mondjuk inkább a kettő összeolvad és nagymama lesz belőle De ez a nagymama nem hasonlít sem az anyára, sem a szülőre, annyira nem, hogy hadilábon áll mindkettővel, a szülőt ridegnek, az anyát túlzottnak tartja, és csak egyvalakivel azonosítja magát teljesen és százszázalékosan, a gyerekkel. Mintha soha nem lett volna szülő, mintha soha nem lett volna anya. Mintha így született volna ötvenegynéhány éves korában egyenesen nagymamának.