2009. október 16., péntek

Zsákolok

Probálok utat törni a kötős cuccaimhoz. Most verekedtem át magam egy nagy kupac (ha leugranék róla tuti nyakam törném) mindenféle márcsak rongyon. Egyszerűen oldom meg a dolgot, mindből zsákocska lesz. Néhány piros kockás zsák már a kamrában teljesít szolgálatot, benne száraztészta és mák. Ez fénykorában lányka farmer volt. Két nyissz, két szára oda, néhány öltés és kész is van. Nyaklánc és egyéb csecse-becse, négyévesem kincsei lapulnak majd benne.
Díszpárna huzat és kinőtt pamut pulcsi ötvözete, az ujjbábok lakhelye.

Ez egy fodros, de nagyon ám farmerszoknya jelene. Ebből a hímzett aljú anyagból három egyforma zsák lett. A szana meg szét szórt játékokat rejtjük el bennük. Már csak néhány zsinor és mehetünk pakolni.



2009. október 14., szerda

Kötött fali tároló

Legyen ez a neve: kötött fali tároló! Most találtam ki, az egészet én egyedül. Na jó, a fémes munka ismét a párom két kezét dícséri. De az ötlet az enyém.



Kötöttem két zsákocskát, (alig találtam meg a kötőtűimet, a rengeteg varrni való alatt lapultak) az egyiket csavarás a másikat hímzést díszíti. Igazából a hímzést horgolótűvel készítettem, de a végeredmény olyan mintha láncöltéssel varrtam volna. Készítettem még egy tűpárnát, azon fél-margaréta öltések vannak. A felhasználása teljesen szabadon választott, de azért célirányosan a gombbal díszítettet gombtartónak szántam. A csavartba tettem egy cérnát, hogy cérnatartó legyen, igaz tűt nem mellékeltem, babonából. Ez az egész kreálmány plusz még néhány műtyűr lett az ajándékláncos meglepim, melyet leda kapott. (A fotót is tőle csentem.)

2009. október 12., hétfő

A vásárfia

Ezeket a macikat és szivecskéket az ovis hagyományőrző napra készítettem. Az ovinkban minden ősszel tartanak egy hagyományőrző délelőttöt. Van itt móka és mindenféle játék, amit az egyszerű, természetes anyagokból el lehet készíteni. Kukorica morzsolás, a csutából toronyépítés, csuhéfonás, nemezelés, termésekből és terményekből figura készítés. Ilyenkor a mászóka az egymásra rakott szalmabála, a mókuskerék a fatuskógurítás. Lesz még gólyaláb, szárkúp-bújócska és persze az elmaradhatatlan lovaskocsizás. Szerintem ezek a lovak már név szerint ismernek minden ovist, hiszen annyit járnak ide.
Akkor miért is készültek ezek a figurák. Hát azért, mert lesz vásár is. A vásárfiát a szülők állítják össze. Én úgy gondoltam, ha már egyszer "otthon unatkozó anyuka" vagyok, akkor varrok néhány apróságot. ((( Tudom, hogy néhány dolgozó szülő szemében én és a társaim, külön állatfaj vagyunk. Az otthon unatkozó anyuka, aki túlbuzgó, minden lében kanál és el sem tudja képzelni, hogy munka mellet már nincs idő az ovis vásárral is foglalkozni. El kell hogy mondjam, pusztán unaloműzésből anyukámnál letörtem a kukoricát. Varrogatni pedig csak éjjel volt időm, amikor a családom már aludt. Ja és az ő gyerekük, ill. gyerekeik sem három évesen születtet.)))
A kislányom válogatta össze az anyagokat, ő rajzolta körbe a sablonokat is. Ha kész volt a varrás segített kitömni. Rendezgette a gombokat, rakosgatta a szivecskéket, hogy melyik macinak milyen szivecskéje legyen. Olyan kis lelkes volt, mindig mondogatta még ilyen nincs is anya. Hát lett. És ma reggel olyan boldogan adta oda az óvónéninek a vásárfiát. Azt azért mindenki tudtára adta, hogy olyan ügyes lesz, olyan sok garast fog gyűjteni, hogy mindet ő veszi meg.



2009. október 11., vasárnap