2010. január 27., szerda

Közösen készített póninak szeretet a háta

Ovi után tartottunk egy csajos délutánt. (Elűztük a pasikat) Az egész úgy indult, hogy nem voltam rutinos, és látható helyen és nyitható állapotban maradt a legújabb varrós könyvem. Viszont a főnökasszony rutinosan kiszúrta a pónit szabásmintástól leírásostól együtt. Ez volt a koraesti program. Anyagválasztást a lányom intézte, ő vágta ki a szabásmintát, vágta a vatelint, és nagyon profin kitömte. Alig kellett igazítani rajta.
A mi kicsi pónink nem lett kicsike, 35 centi magas. A legfontosabb póni ismertetőkkel rendelkezik, egyszarvú, seggén, bocsánat farán hímzés, színes a farka, a sörénye. Szárnya van, de nem madár.
A kép zabért kiált!

2010. január 25., hétfő

Csendes játék

Véletlenül belecseppentem egy nagyon csendes játékba. 100. olvasó lettem Lonci blogjában.
Lonci! Köszönöm, hogy ajándékozol!

2010. január 22., péntek

Nyertem, kaptam, vettem, varrtam!!!

Előfizetéssel nyertem ezt a készletet. Az optimista részem röpköd, hogy ez lesz a következő munkám és hurrá! A pesszimista felem hiányolja a napi +2 órát, hogy tényleg!

Ügyeskezű óvónénitől kaptam, mondván én tuti rongyosra varrom. És igen, mert a lánykám kívánságlistája hosszú, mint ide Makó! És nem, mert következik a negyven darabos tarisznya-böjt. Évike, még egyszer, meg még sokszor nagyon szépen köszönöm!


Leesett a malac-persely és elgurult az apró. Ha már így jártam gyorsan elvertem. Az tuti, hogy nem lesznek unalmas estéim. Nem mintha eddig lettek volna.

Jó markentinges a gombos-boltos! Az ilyen és ehhez hasonló gobikat bokamagasságba teszi ki. Miért? Mert az a célközönségnek pont szemmagasságban van. Az én lánykám is így talált erre a Mini erérre. Elég nehéz volt kontúrozni, nem lett a legszebb. Remélem a keret majd dob rajta, vagy a keretező be a sarokba.





2010. január 12., kedd

Testvérpulcsi

Végre elkészült a várva-várt testvérpulcsi. Én nagyon vártam már, hogy a kedvenc 4-es kötőtűm felszabaduljon. Őszinte leszek, olyan de olyan lusta vagyok, ha kötésről van szó. Pedig sokáig ez volt a kedvenc hobbis technikám. Mostanság mindig találok valami fontosabbat, pedig volt idő, amikor a kötőtűim nélkül ki sem mozdultam a lakásból. Ez a rém egyszerű pulcsi tovább készült, mint "Petrocselli" háza.



2010. január 10., vasárnap

Gombzsák

Elkészült a tildás-minta párja is. Szintén zsákra került. A múltkori fiaskóból tanultam nincs ringli, (zsinórházzal készül) és mosás előtt nem fűztem bele a zsinórt.

2010. január 8., péntek

Hóember-banner

Mivel a változatosság gyönyörködtet a hóember-építésbe új technikát vetettem be. Bannert készítettem rém egyszerű hóemberes mintával.
Klasszikus, egy estés alkotás, tokától-bokáig, szabástól a szalagozásig.
Elővettem a több kilóméternyi, turkás, kék, talán panama anyagomat. Kiszabtam belőle egy hangyabokányit, hadd fogyjon. Két szálon, az osztott himző három szálával varrtam, a kontúrt egy szállal. A hópelyhek papírból, formalyukasztóval készültek, majd textilragasztóval rögzítettem. Az utóbbi napokban erősen fogadkoztam, hogy most magunknak barkácsolok, de nem, mégsem. Mert ezt is elajándékoztam. A Csillagszemű csoport ajtaját díszíti egészen tavaszig.

2010. január 2., szombat

...az útrakelt hóember



Én egy csókától hallottam,
csóka a toronytól,
a torony meg tavaly télen
hallotta a holdtól,
ha igazat mondanak a
csókák és a tornyok,
akkor én is ti néktek most
színigazat mondok.
Így kezdte a hold, a torony,
a csóka is így szólt:
az udvaron egy hóember
mit gondolt, nem gondolt,
azt gondolta, dehogy fog õ
egész télen állni,
õ lesz az elsõ hóember,
ki megtanul járni.


Kicsit unatkoztunk, túl a karácsonyi készülédésen. A karácsonyfánkat még tavaly visszaminősítettük fenyőnek. Most az udvaron várja, hogy a gyökereit kiszabadítsuk abból a szűk dézsából, és irány a kert. A karácsonyi kacatjaimat is elpakoltam, olyan kis kopasz lett a lakás. Elég régóta terveztem, hogy az ovis dekorációt hazavarázsolom. Az ügyeskezű óvónénitől kaptam a szabásmintát, csak varrnom kellett.

Eredeti elképzelés az volt, hogy az ajtó fölé teszem az anyagot. De a főnőkasszony az ágya fölé kérte. Oda már egy gombostű sem fér el, tele van képekkel, a gipsz-alkotásaival, a polc a Tildás és egyéb varrományaimmal. Azért sikerült megegyeznünk, találtunk a szobában egy falszakaszt, ahol kényelmesen elférnek. Fehér maradék organzára lógattuk a hóembereket, és ragasztottunk rá néhány hópelyhet.





2010. január 1., péntek

ÚJJÉ-!-VI MESE

Mesét mondok, di-dá-dú
egyszer volt egy százlábú.
Hát ez a százlábú állat
sorra számlálgatot minden lábat,
eredményül mennyi jött?
épp 365.

Az év minden napjára
jut neki 1-1 lába.

Egyik csupa kulimász,
a másikkal magyaráz,
harmakikkal zongorázik,
negyedikkel falra mászik,
ötödikkel mutogat,
hatodikkal cukrot ad,
hetedikkel krumplit hámoz,
nyolcadikkal sok vendéget hív a házhoz,
kilencedikkel az ajtót nyitja,
tizedikkel vendégeit kihajítja,
tizengyedik csak csonka,
tizenkettedikkel ágyát bontja,
tizenharmadikat leharapták,
tizennegyedikkel fog vasmacskát,
tizenötödikkel koccint,
tizenhatodikkal pöccint,
tizenhetedikkel fociz,
tizennyolcadikkal kocsiz,
tizenkilencedik sántikál,
a többivel fürgén szaladgál.

Ahány lába
- mert nem dőre-
éppen annyi adománya
az új esztendőre:
minden napra jut 1-1,
a sok kicsi sokra megy.

Weöres Sándor versikéjével kívánok mindenkinek nagyon boldog új esztendőt!