2010. március 31., szerda

Kinn a bárány

Még mindig Tilda: Már többször készítettem ilyen bárányt, de még mindig nincsen nyájam. És most sem gyarapodott a saját tulajdonú bárányok száma, mert ezt is elajándékoztam.



2010. március 28., vasárnap

A két elejű táska

- Anya, az egyik oldalán hímzés legyen, tudod, az az ugrós póni!

- Jó!

- A másik oldalán pedig egy nagy zseb!

- Zseb? Miért?

- Azért, mert akkor bármelyik oldala lehetne az eleje!








2010. március 27., szombat

Ismétlés a tudás anyja

... akkor én mostmár tudok ...
Még mindig maradok a tilda-vonalon, azon belül is a masnislábúaknál. A nagy sikerre való tekintettel készítettem még néhányat. És a nagy sikerre való tekintettel el is ajándékoztam mindet.

2010. március 25., csütörtök

Új öltések- első lecke

Tanárnéninek tisztelettel jelentem a házi feladatom kész van!






2010. március 24., szerda

Ajándékok Mankától

Hosszasan lehet sorolni az internet előnyeit és hátrányait, a blogolás örömeit és buktatóit! Mert be kell vallani, hogy blogolós énem kapott már hideget és meleget, volt része örömben, de bánatban is. Szerintem ezt mindenki megéli, ki így, kis úgy. Azzal, hogy bejött a kis szobámba a világ, az épp aktuális kávém mellett ügyesebbnél ügyesebb, érdekesebbnél érdekesebb emberekkel ismerkedem. Kicsit be-be lesek a életükbe, vagy csak abba a szegletébe, ahová beengednek. Azt hiszem eddigi blogos életem csúcspontjai az itt szerzett és ilyen formában köttetett barátságok.


Itt ismerkedtem meg Mankával, emilekkel fűztük szorosabbá a barátságunkat, barátnőségünket. Most megajándékozott valóságosan és virtuálisan is. Már nem először lepett meg ilyen csodás ajándékokkal, de még most is meglepődöm, hogy honnan tudja ilyen finoman összeválogatni, mi az aminek igazán örülnék.



Kaptam tőle az sk. festett aidáiból, nagyon szép színekben pompáznak, szép színeket kotyvasztott. Készített egy rózsaszín horgolt rózsát, tett mellé két nagyon szép szélcsipkét, és zöld szaténszalagot. Sőt, még a gyerekeimre is gondolt, ők kaptak egy mesefilmet. A fénykép, ami az ajándékokról készült, bár nem sikerült valami jól, felkerül a blogomba. (Még a fényképezést tanulnom kell, látszik, hogy nem vagyok egy Szipál Márton)





A virtuális ajándéka ez a díj! A díj küldözgetéssel csak az a baj, hogy aki kapja azért, aki nem kapja azért neheztel az emberre. Ezt most elkerülöm és mindenkinek továbbadom, aki erre jár, engem olvas. Vigyétek sok szerettel!





2010. március 21., vasárnap

A masnislábúak

Mint már utaltam rá, hogy egy-egy projektet meg nem unjak, több dolgot készítek párhuzamosan. Azért hébe-hóba (hóba, remélem majd csak december elején, és akkor is csak mutatóba) igyekszem fogyasztani, a maguktók szép csendesen szaporodó párhuzamos ötleteimet.

Libát tömtem. (hú már látom is, hogy az állatvédők húzzák a cipőt és veszik a kabátot, de nem induljanak, mert nem úgy, hanem így...) tömtem libát. Lánykám kívánsága, hogy az ablakban lévő virágok mellé tüzzünk libákat. Jó, csak az a bibi, hogy elég sok ablakunk van, persze mind tele virággal. Azért néhány cserépbe jut.


2010. március 17., szerda

Tildák, nyulak...

...ha találkoznak kellemesen elbeszélgetnek egymással. Igaz, nem sok idejük volt,...
...mert ő ma reggel már indult is, várja az új otthona.

Az egész úgy kezdődött, hogy a neten böngészve itt-ott, és már egyre gyakrabban írták, hogy a Tilda-nyuszi így, és ilyen meg olyan édes, és hogy nekem is. Csak utána jártam a dolognak, eszik vagy iszák egyáltalán. Mondanom se kell, hogy engem is levett a lábamról és beleszerelmesedtem ebbe az egész idillbe, ami a Tilda könyvekből árad. Az első figurák egyike, amit elkészítettem, a nyuszi volt, melynek most varrtam egy társat. De menet közben, vagy inkább varrás közben úgy alakult, hogy őt elajándékozom, elcsereberélem. Reggel indult új otthonába, ahol már szeretettel várják.


2010. március 16., kedd

Csere-bere pónistáska

Sanyi, Sanyikám, ne tedd ezt velem. Bárcsak a bicskám itt vóna, megnyúználak: hisz legdrágább dolog a lóbőr....
Eridj, nem messze lakik a Szabó bakter, oszt kérd el a bicskáját...
Igen, azt hiszem erről az sk póni-mintáról még néhány bőrt lehúzok, azaz még néhány változatban elkészítem. Ezt a variációt csere-bere ajándéknak készítettem, egy kis "pónifüggő" ovistárs kapta. Fehér vászon alapra rózsaszín átmenetes fonallal, visszaöltéssel készült. A szegélye és a füle pedig rózsaszín aprókockás vászon. (házi használatra már készül a lila változata)

2010. március 14., vasárnap

Hímzések aidán

Itt az idő, hogy megmutassam az épp aktuális hímzésemet. Naná, hogy én is csapattag vagyok, nálam is az aktuális hímzés a Székely Sampler. Én párhuzamosan készítem sok félkész alkotásommal együtt. Jó így, nagyon jó. Nem fáradok bele, bőven van mit váltogatnom. Párhuzamos munkáim: zöld kötött mellény, még nem dőlt el, hogy lesz-e újja, sok-sok tildás apróliba, nyuszi és egérke, pónistáska, a hímzés már kész, valószínű, hogy kettőt készítek más-más színekből.
Így állok jelenleg.
Aidára készítem, megbeszéltem a mintával és különben is jól áll neki az aida. Először vászonra kezdtem, de én és a vászon nem jöttünk ki egymással, nagyon nem, ezért váltottam. Visszatértem a régi jól bevált aidámhoz.
Úgy látszik, hogy én aidára vagyok hitelesítve.






2010. március 13., szombat

Készülvén az ünnepre, előszedtem a tavaszi dekor-cuccokat. Igaz még a tojásfát nem készítettem el, azt még kicsit korainak érzem. Azért nem szeretjük annyira a húsvétot. Barkát már szedtem, mert úgy fúj a szél, hogy lefújja róla a pompomokat.


2010. március 8., hétfő

Vendég a háznál

Elmélkedés a blogos kapcsolataimról. Akár egy vizsgatétel is lehetne, mondjuk szociológiából. Most egy kis tudományos indítás. A szociometria mátrix alapján készül a szociogram, a vizsgált csoport társkapcsolatainak térképe. Hűha, kicsit nehezen ment, de azért még kiráztam. Egyszerűbben ki kit olvas oda és vissza.
Akkor most jön az említett elmélkedés. Rendszeres olvasóimmal három fronton tartom a kapcsolatot. Van a napi, néhány napi, és a nagyon elfoglalt időszakban a heti emiles kapcsolatom. Ezt a barátságot már néhány hónapja építgetjük, szépítgetjük. Nagyon jól működik és nagyon örülök neki. Akkor van a "házi" blogos barátnőm, családon belüli kapcsolatom. Ezt évek óta építgetjük, vagy épül magától. Ez is nagyon jól működik, és ennek is nagyon örülök.
És van a legújabb, találkozás az ismeretlen ismerőssel. Amikor a rendszeres olvasó testet ölt, hús-vér valójában megáll az ajtóban, remegő kézzel csenget, majd néhány perc múlva olyan otthonosan ül a kanapén és dumálunk, mintha már rég ismernénk egymást. Persze ismerjük is, mert virtuálisan rendszeres vendégei vagyunk egymásnak. A rendszeres olvasóm már kilépett a mátrixból a valóságba és átlépett az ismerős kategóriába.






Ezeket az ajándékokat Gabellának készítettem, mert ma meglátogatott és végre személyesen is megismertük egymást. Elhozta néhány munkáját, hát mit is mondjak. Eddig azt hittem, hogy tudok kötni és jól tudok kötni. Legyen annyi elég, hogy van még hová fejlődnöm. Az a technika, amivel egy darabban köti a pulcsikat lenyűgöző. Nagyon egyszerű, nagyon gyors és a végeredmény nagyon szép. Sokszor nekem is gondot okoz az összeállítás, így ezzel nem kell törődni, mert a pulcsi összeállítja magát.
Egyszer biztosan ki fogom próbálni.



2010. március 7., vasárnap

Ajándékok

Unokatesó Péter kapta ezt a rozsda-kollekciót. Néhány napja volt a harmadik születésnapja. Isten éltessen! Sapka-sál, mert lesz még tél és Tildából sosem lehet elég! A sál hossza miatt néhány négyzetméter polárt vettem. Ezért a családi címer fő színe a rozsda lett, mindenki kap valamit belőle.

2010. március 6., szombat

Tildás-ajtódísz

Ott ragadtam a varrómasinámnál. Minden más eldob,aktuális hímzés elpakol, párhuzamos kötés becsomagol - szaporodnak az UFO-k!



Tilda aprólibából készítettem ajtódíszt. (a bejárati ajtó foglalt, étkezőablakban kapott helyett)


2010. március 2., kedd

Nekem is, nekem is, nekem is...

Úgy terveztem, hogy terveztem, majd kiviteleztem egy táskát, amit elajándékozunk. Igen ám, de elhangzott az a bizonyos varázs-mondat: Anya, nekem is! és elkezdett gyarapodni a kollekció. Valószínű, hogy még nincs vége...
Pöttyös Panni, csipkével és fehér gombokkal.

Majdnem pöttyös, csipkével és fa gombokkal.


és ugyanaz, de mégis más (és nemcsak a színe)



Minden táskához jár egy szivecske.





2010. március 1., hétfő

Barkácsoltunk

Ismét barkácsoltunk, együtt az egész család. Akár egy manufaktúrában, munkamegosztással dolgozunk. Bár már szerepcsere történt, főnökből egyszerű beosztott lettem: Anya, nem úgy, ne oda és különben is hogy fogod az ollót?! Filc helyett a jól bevállt polár anyagból készültek, kartonra ragasztottuk fel.

Mivel elég sok szabásmintánk van már, elkezdtük a sorozat-gyártást. Bertából már kettő van, igaz az első alig látszik.



Nálunk az egy főre jutó mozgószemek száma és a felhasznált textilragasztó mennyisége az országos átlag felett van.