2009. december 26., szombat

Én kicsit pónim

Ezt a zsákocskát magam terveztem, magam készítettem a rajzot is. Sőt magam fotóztam is, mint látható, és nem tudom talpra állítani.



Unokatesónak készült, olyan póni-tároló-szállító zsákocska. Úgy gondoltuk, hogy nem veszük meg a 29.-től a 32.-ig pónit, inkább valami kiegészítőt készítek. A ménes a mi segítségünk nélkül is szépen szaporodik. Saját tapasztalat. Amikor én még kislány voltam a moncsicsi volt a sláger. Igaz abból max három féle volt, az újszopós világosbarna, a csiptetős sötétbarna és valamilyen fehér. Na de póni, az van minden méretben, színben, fazonban. Van kínai és még kínaibb. Fésülhető és fésüléstől kopaszodó. Álló, ugró, fekvő és alvó.

Olyan jól sikerült, hogy már kaptam egy újabb megrendelést, házon belül.

Kaptam még egy tegnapra is késő megrendelést. Barbie-ruhatár. Már készítettem bélés anyagból egy szoknyát és egy palástot. Ez volt a legegyszerűbb. A leggyorsabb pedig a saját kollekciómat lehozni a padlásról. Hurrá, semmi sem változott, Barbie nem hízott egy dekát sem.
A nagy érdeklődésre való tekintettel bővítem a ruhatárat. Összedobok valami könnyűt, amióta Tildát varrok megtanultam, hogyan kell egy elefántot áttolni egy varrótű fokán, úgy, hogy ne akadjonak bele a fülei.

2009. december 25., péntek

Zsákomon a Tildám

Kicsit felnagyítottam a mindenki által ismert Tildás-mintát. A zsákolási technikámon is változtattam, de még mindig van hová fejlődnöm! Igaza van Murphy-nek, ami elromolhat...mivel a család mind a 40 újja, és néhány lábújj hozzáért, ki kellett mosnom. És persze a segédvonalaimat is el kellett tüntetnem. Mire kimostam a belefűzött zsinor engedte a színét, minő meglepő. Ezért lett a himzésem olyan szellemképes, akár egy régi Junoszty. A hab a tortán pedig az, hogy mire megszáradt a ringli megrozsdásodott. Ezek után az egy-két lógó cérnaszálat észre sem veszem. (Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk!)

2009. december 22., kedd

Egér a Marson

Ez az egérke akár onnan is jöhetett volna. De nem! Ő itt az egyik sk karácsonyi ajándékom. Remélem aki kapja nem fél az egerektől!

2009. december 19., szombat

Az első ajándékok

Napról napra egyre több blogban tünnek fel az első karácsonyi ajándékok! Ezennel én is beállok a sorba, én is megkaptam az első kis meglepiket.
Ez a szép asztaldísz az ügyeskezű óvónénink munkája. Minden kisgyermek nevében készített egyet és a kis karácsonyi játszóházas, műsoros délelőttön kaptuk volna. De nem volt játszóházas, műsoros, szülő is ovis lehet délelőtt csak bárányhimlő és zárlat. Azért az ajándékot megkaptuk, szépen el is helyeztem a többi karácsonyi kincsecske között.
Ez pedig a visszavágó! Én készítettem az ügyeskezű óvónéniknek és a saját különbejáratú dajkanéninknek, úgy mindenki nevében. Névre szóló zsákocskákba tettem kicsinyke mécseseket.

Ezeket a bannerecskéket a négyévesem készítette. A maguk örömére eljátszották a műsort, elmondták a versikéket és barkácsoltak egy nagyot. Mivel a bannerecske, ami ezen a délelőttön készült nagyon jól sikerült, felkerült a sárga falra.



2009. december 13., vasárnap

Készülj a hosszú télre, kedvesem...


Ma reggel nagy pelyhekben hullott a hó! Hurrá!

(Ebben a tél kezdezti időszakban a kedvenc hírműsoros mondatom a következő: A közlekedés teljesen megbénult, mert az országot váratlanul érte a havazás. )

2009. december 12., szombat

Jutalomfalatok


Az épp aktuális top-fogyókúrával párhuzamosan fogyasztandó! Garantáltan szénhidrát- és cukormentes. Allergénanyagok: a termék nyomokban újlenyomatokat tartalmazhat, készítése közben tejeskávét fogyasztottam, a tejcukor-érzékenyek csak módjával csodálják!

2009. december 11., péntek

Szerecsen

Meglepett, de egy jerke gyereke fekete lett. He-he-he. Neve Szerecsen. Beeee...

2009. december 9., szerda

Ajándék-angyal

Ajándékokat kaptam. Csereajándékokat! Az agyam racionális fele legyűrte a hörcsög-génjeimet, igaz csak néhány percre. Szóval egy ilyen tiszta pillanatban beláttam, hogy a felhalmozott készleteim, ha most bezárnak a rövidárú boltok, akkor is évekig kitart. Az új szerelmeknek pedig nem jut hely, egy kicsit rovancsoltam. Összeszedtem néhány darabot, beborítékoltam és felajánlottam Mankának.
Manka pedig ezeket a csodákat küldte cserébe. Készített egy angyalkás tűpárnát, tett mellé szalagokat, karácsonyfadíszeket, egy dobozkát, benne aprócska díszek és kaptam még fincsi teákat is. Nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy ajándékot készített nekem. Olyan szépen összeválogatott csomagot kaptam tőle. Nagyon szépen köszönöm.



2009. december 3., csütörtök

Ízek, zamatok, illatok, hangulatok, fények!

Az év egyik kedves időszaka a december, és nem feltétlenül a karácsony miatt. Nekem a december a várakozás, a vágyakozás, a csinosítás hava. Ízek, zamatok, illatok, hangulatok, fények. Maga a csoda!


Imádom a gyertyákat! Most, hogy aprókánk is van, nagyon meg kell gondolnom, hogy hová teszem az égő gyertyáimat. A gyertyavásárlás is elég érdekes, épp nem utánfutóval történik, de 200 mécses nálunk néhány nap alatt elég. Nem a legjobb a fotó, de azért sejteni lehet, hogy egy ajándékos vonat.

Részlet az étkezőnkből, szekrény tetején a mécses gyűjteményem néhány darabja. Ezek szezonális darabok, inkább házikók, de van állandó kiállítás is. A nyári időszakban nehéz a tárolásuk, pedig az idén is vásároltam már néhány darabot.



2009. december 2., szerda

Vegyes-vágott

Csak ülök és varrok! Úgy gondoltam, mivel az otthon unatkozó anyukák egysíkú és valóban unalmas életét élem, készítek néhány apróságot az ovisoknak. Mint tudjuk a Mikulás igen messziről érkezik, tehát nagyon fáradt lehet, idős, tehát a látása sem tökéletes - bár a négyévesemmel aktívan hitetem, hogy a Mikulás mindent lát és mindent hall, de a gyerek nem hülye és én anya miért hiszem, hogy a Mikulás messzelátón át pont minket les. Szóval, hogy az őszszakállúnak könnyebb dolga legyen, és ne keverje össze a sok egyforma csomagot, készítettem rájuk ovisjeles aprócska lógókat.
Tartottam egy öltelbörzét, egyedül. És a saját ötleteimből kiválasztottam, persze demokratikusan, a legjobbakat. A tervezést és varrogatást nagyon élveztem, nagyon jó ütemben haladt, pedig sokszor megálltam magam vállonveregetni. Miután minden mintát elkészítettem, összevarrtam és kitömtem, kicsit megrekedtem, mert az összkép nem tetszett. Olyan hányavetinek és gagyinak láttam. A lelkemnek nagyon jót tett az a néhány nap, amíg a lógókák egy zacsiban, valami eldugott zugban gubbasztottak, ahová olyan lendületesen sikerült bevágnom. Ma újra előszedtem és ráncbaszedtem őket, és újra vállonveregettem magam. A teríték nagyon tetszik, mégha egy kicsit vegyes-vágott.

2009. november 24., kedd

Kellemes nálam

Mankától kaptam ezt a díjat, nagyon köszönöm. A kedves hozzászólásaiból már gondoltam, hogy jól érzi magát nálam. Elég sok blogot olvasok, és persze az egyiket ezért szeretem, a másikat pedig azért. Van ahol nagyon jól érzem magam, és van ahol még jobban. Van aki kedvesen fogadja a hozzászólásaimat, van aki szeretettel válaszol is. Én is elsütöm a legismertebb közhelyet, nehéz helyzetben vagyok, olyan nehéz dönteni, hisz olyan jók vagytok. Választottam, a díjat Edigének
és Barbinak adom tovább.

2009. november 11., szerda

...egyebek, mint mindig...

Annyira naprakész vagyok, hogy csak na...!

Holle anyó még meg sem rázta a dunnáját, és én már készen vagyok a hóemberes bannerrel. Na jó, be kell vallanom, hogy a hímzést még tavaly télen készítettem. Összeállítani már nem volt értelme, mert bekopogtatott a tavasz és nem volt szíven elijeszteni.

Tegnap nekivágtam a nagyvilágnak és anyagokat kerestem. Találtam néhány csodás karácsonyi anyagot. A két felsőből már futót varrtam. A macisból asztalközép lesz és néhány párna.

Vettem még sötétkék anyagot, amiből asztalterítőt varrtam. És mivel meguntam a sok egyenest és cikk-cakkot, kerestem valami pihentetőt. Pihenésként összedobtam és felcicomáztam a hóemberemet. Holnap megmosdatom, forró vasalóval megsímogatom és keresek neki egy kis csendes és árnyékos zugot. (csak nem olvad el tavaszig)



2009. november 9., hétfő

...egyebek

A kötögetés még várat magára, maradnak az egyebek. Valahogy mindig úgy alakul, hogy a varrógép mellett találom magam. Túrok az anyagjaim között, válogatom a gombokat, keresgetem a hozzávalókat és vadul lapozgatom a könyveimet. Lehet, hogy ez a gyümis kupac karácsonyi ajándékos próbavarrás, még nem tudom. Az biztos, hogy csak minimális karácsonyi témát fogok elajándékozni. (De azért igyekszem sk. ajándékokat is tenni a fa alá.) Azokkal inkább dekorálok, vannak ilyencélú terveim.
Ezt a két szívet csak azért mutatom, mert ezeket az anyagokat egyszerűen imádom. Sajna nem méterárú, véges a vége. Nemrég voltam az anyagos boltban, Rudinál. Megint árnyékra vetődtem. Szerettem volna valami könnyű őszi mintás kartont, vagy pamutvásznat. Nincs! Valami őszi színekből aprómintás? Nincs, de már vannak őszi vastag anyagjaink. Ok, akkor nézzünk valami mintás polárt, serpát. Nincs, csak bársony és hímzett bársony. Hát konfekcióban nem vagyok otthon. Maradt a jó öreg turi, ahol ezeket a gyöngyszemeket találtam.



2009. november 8., vasárnap

A sorsdöntő kérdés

Párbeszéd vasárnap este. Helyszín szoba, puzzle-kirakás kész. Szereplők négyévesem és én.
- Anya, mi lesz a vacsora?
- Spenót!
(Ez a bűvös szó, gyermekem hangos üdvrivalgás közepette, ugrál és örömében tapsol)
- Szeretem, szeretem, szeretem!!!
Kicsit később. Helyszín konyha-étkező-fürdőszoba hármas, váltakozva.
- Ha nem csobbansz, nem lesz spenót!

2009. november 5., csütörtök

...egyebek

Még mindig varrás. Elég sok háztartási varrnivalónak jártam a végére. Asztalterítők, konyharuhák, törölközők; toldozás és foltozás, ez a mérleg. Ja és persze pótóltam a leszakadt gombokat. Mivel már nagyon utam pihenésképpen tildáztam egyet. Szerintem ez az új könyv legjobban sikerült figurája. Vagy csak én túlzottan rajongok a madárijesztőkért. Bár ez a virágos nacis nem is olyan ijesztő.

2009. november 1., vasárnap

Őszi ajtódísz

Még van egy hónapom, hogy gyönyörködjem az őszi ajtódíszemben. Már nagyon régen megterveztem, volt már próbafűzés is, de az összeállítás ma estig váratott magára. Őszi terméseket fúrtam át, amiket aztán egy vastagabb kötöző drótra fűztem. Ehhez kellett helyismeret, de szerencse, hogy otthonosan mozgom a párom műhelyében, és már tegezősbe vagyok az állványos fúróval is. A próbafűzés előtt olyan volt, mintha szalag mellett dolgoznék, mezőgépeset játszottam, mert elég sokáig tartott kifurkálni a terméseket. A próbafűzést pedig kiadtam a gyerekeimnek és unokatesóknak. Szerintem jól szórakoztak, készítettek nyakláncot és karkötőt, amit a lányom rendszeresen és nagyon büszkén hord. Varrtam még néhány szivecskét és kész is.
Már elgondolkodtam, hogy más nevet is adhattam volna a blogomnak. Mert csak ülök, de alig kötök. Én leszek az a kötős blogos, aki úgy úgy vonul be a blogtörténelembe, hogy tudod az a kötős csaj, aki mégse. Még mindig az ovis bulin kért "kívánság egyszerű tildás macikat" varrom. Van még hátra jónéhány. Azért ha valaki még bírja cérnával, egyszer majd kötést is mutatok.

2009. október 16., péntek

Zsákolok

Probálok utat törni a kötős cuccaimhoz. Most verekedtem át magam egy nagy kupac (ha leugranék róla tuti nyakam törném) mindenféle márcsak rongyon. Egyszerűen oldom meg a dolgot, mindből zsákocska lesz. Néhány piros kockás zsák már a kamrában teljesít szolgálatot, benne száraztészta és mák. Ez fénykorában lányka farmer volt. Két nyissz, két szára oda, néhány öltés és kész is van. Nyaklánc és egyéb csecse-becse, négyévesem kincsei lapulnak majd benne.
Díszpárna huzat és kinőtt pamut pulcsi ötvözete, az ujjbábok lakhelye.

Ez egy fodros, de nagyon ám farmerszoknya jelene. Ebből a hímzett aljú anyagból három egyforma zsák lett. A szana meg szét szórt játékokat rejtjük el bennük. Már csak néhány zsinor és mehetünk pakolni.



2009. október 14., szerda

Kötött fali tároló

Legyen ez a neve: kötött fali tároló! Most találtam ki, az egészet én egyedül. Na jó, a fémes munka ismét a párom két kezét dícséri. De az ötlet az enyém.



Kötöttem két zsákocskát, (alig találtam meg a kötőtűimet, a rengeteg varrni való alatt lapultak) az egyiket csavarás a másikat hímzést díszíti. Igazából a hímzést horgolótűvel készítettem, de a végeredmény olyan mintha láncöltéssel varrtam volna. Készítettem még egy tűpárnát, azon fél-margaréta öltések vannak. A felhasználása teljesen szabadon választott, de azért célirányosan a gombbal díszítettet gombtartónak szántam. A csavartba tettem egy cérnát, hogy cérnatartó legyen, igaz tűt nem mellékeltem, babonából. Ez az egész kreálmány plusz még néhány műtyűr lett az ajándékláncos meglepim, melyet leda kapott. (A fotót is tőle csentem.)

2009. október 12., hétfő

A vásárfia

Ezeket a macikat és szivecskéket az ovis hagyományőrző napra készítettem. Az ovinkban minden ősszel tartanak egy hagyományőrző délelőttöt. Van itt móka és mindenféle játék, amit az egyszerű, természetes anyagokból el lehet készíteni. Kukorica morzsolás, a csutából toronyépítés, csuhéfonás, nemezelés, termésekből és terményekből figura készítés. Ilyenkor a mászóka az egymásra rakott szalmabála, a mókuskerék a fatuskógurítás. Lesz még gólyaláb, szárkúp-bújócska és persze az elmaradhatatlan lovaskocsizás. Szerintem ezek a lovak már név szerint ismernek minden ovist, hiszen annyit járnak ide.
Akkor miért is készültek ezek a figurák. Hát azért, mert lesz vásár is. A vásárfiát a szülők állítják össze. Én úgy gondoltam, ha már egyszer "otthon unatkozó anyuka" vagyok, akkor varrok néhány apróságot. ((( Tudom, hogy néhány dolgozó szülő szemében én és a társaim, külön állatfaj vagyunk. Az otthon unatkozó anyuka, aki túlbuzgó, minden lében kanál és el sem tudja képzelni, hogy munka mellet már nincs idő az ovis vásárral is foglalkozni. El kell hogy mondjam, pusztán unaloműzésből anyukámnál letörtem a kukoricát. Varrogatni pedig csak éjjel volt időm, amikor a családom már aludt. Ja és az ő gyerekük, ill. gyerekeik sem három évesen születtet.)))
A kislányom válogatta össze az anyagokat, ő rajzolta körbe a sablonokat is. Ha kész volt a varrás segített kitömni. Rendezgette a gombokat, rakosgatta a szivecskéket, hogy melyik macinak milyen szivecskéje legyen. Olyan kis lelkes volt, mindig mondogatta még ilyen nincs is anya. Hát lett. És ma reggel olyan boldogan adta oda az óvónéninek a vásárfiát. Azt azért mindenki tudtára adta, hogy olyan ügyes lesz, olyan sok garast fog gyűjteni, hogy mindet ő veszi meg.



2009. október 11., vasárnap

2009. szeptember 29., kedd

Mutatom

Történt egy kellemes őszi napon.... annak ellenére, hogy a postásom pontosan tudja, hogy hozzánk dél és négy között, még akkor sem csengethet ha a föld az éggel összeszakadt, mégis megtette. Mosolyogva szembeszállt, a Te nem tudod, hogy épp most aludt el a gyerek arckifejezésemmel.Ugyanezzel a mosollyal kezembe adott egy pufi borítékot. Mostmár én is mosolyogtam, mert pontosan tudtam, mi is lapul benne. Az azért túlzás, hogy pontosan tudtam, igazából csak azt tudtam, hogy az ajándéklánc ajándékom lehet, és hogy valami szépet rejthet, amit Julcsi készített nekem. Hm, tényleg Julcsi azvarrogatott ezt-azt: leltárív szerint kaptam egy neszit, amiből sorra bújtak elő két könyvjelző és egy elefánt. Köszönöm szépen, nem túlzás, nagyon szépen, igényesen kidolgozott minden darab.
Ui: én is postáztam a meglepimet, remélem hamarosan célhoz ér!




2009. szeptember 23., szerda

Játszótársam, mond akarsz-e lenni?

Marketingből megbuktam.
Történt ugyanis, hogy jelentkeztem egy játékra, láncjátékra. A játék lényege, hogy annak készítek ajándékot, aki utánam bekapcsolódik a játékba. De eddig még senki, de senki nem kíváncsi, mi is a meglepi. Azt hiszem, hogy nem jól mértem fel az igényeket, nem kutattam piacot, és a termékeim sem felelnek meg az elvárásoknak. Akkor most mi legyen. Háboroghatnék, mint a tenger, rendezhetnék jelenetet, használhatnék nagyon nagy és hangzatos szavakat, hogy a mondanivalómnak legyen súlya. De nem teszem. Inkább arra biztatlak Titeket, kedves olvasóim, hogy nézzétek meg a munkáimat. Ha valaki szeretne valami nagyon egyedit, szívből jövőt, akkor jelentkezzen bátran! - mert ez még nem lánc, csak egy karkötő.

2009. szeptember 12., szombat

Ajándékom

Akkor most készítettem egy rózsaszín virágot, amit gyorsan el is ajándékoztam. Ezt a virágot Edige kapta, ezzel köszönöm meg neki az eddigi segítségét.


2009. szeptember 8., kedd

....virágom, virágom


Remélem van akinek ismerős ez a virág. Elég régóta kötök ilyen virágokat és nekem még mindig nincs. Ez is olyan mint a keresztszemes munkáim, elajándékozom őket. Ez a sárga csini virág a lánykámé.
Az első farsangjára készült, a kis virág jelmez kiegészítője volt. Még még nem is voltam terhes, még gondolatban sem, amikor megvettem egy újságot. Jelmezek voltak benne. Már akkor tudtam, hogy ha lányom lesz, akkor varrni fogok virág formájú fejdíszt, mert az olyan kis aranyos. Ja és nem a szokásos királylány vagy hercegnő jelmez. (Amikor én voltam gyerek egy farsangon a Piroskákkal Dunát lehetett rekeszteni, ma ugyanaz a helyzet a hercegnőkkel.) Szóval a jelmez mellé, hogy ne legyen üres a keze kapott egy szál színben passzoló virágot. Azután a farsangon egy művelt anyuka lefifizte a munkámat. Ha a gyerekével együtt nézné a mesét akkor tudná, hogy Nefelejcs Fifi kék, Kankalin a sárga. És nekem nem volt célom mesehőst varázsolni a lányomból. Fényképet nem tudok mutatni, mert anyának nem áll modelt a kishölgy. Sajnos!
Hogy miért is írtam pont most erről a szál virágról, reklám után kiderül!!!

2009. szeptember 7., hétfő

Idegen tollakkal ékeskedem


Kaptam a páromtól három ilyen kis csinoska banner-akasztót. Már nem ez az első nekirugaszkodása, de azokat közös erővel elajándékoztuk. Szerencsés vagyok, mert bármilyen fémes kívánságom van, ha ideje engedi megvalósítja az elképzeléseimet. Sokszor felülmúlja azokat. Ezer köszönönet, és hála érte.

2009. szeptember 6., vasárnap

Könyvet vettem



Már elég régen fertőzött és szerelmes lettem, de eszem ágában sincs kigyógyúlni. Teljesen elvarázsolt a Tilda könyvekben szereplő világ. Most sincs ez másként, csak lapozgatok és lapozgatok .... és nagyokat sóhajtozom.

2009. szeptember 1., kedd

Játék Kryxnél

Találtam egy újabb csodás kis blogot. És rögtön beleszaladtam egy játékba. Ilyen szépségekért én is ringbe szállok, hátha ezegyszer nekem kedvez a szerencse!

2009. augusztus 31., hétfő

Túrkáló

A történet nem a sokak által kedvel virtuális túrkálásról és túrkálóról szól. Ez a hely a valóságban is létezik snassz mezei túrkáló, ahol én már sok kincsre bukkantam.

Ezt a babát már régebben vettem. De nemcsak ezt akarom mutatni. A múlt héten volt a nagy hóvégi mégolcsóbb túrkás nap. Ezt semmi szín alatt nem hagyhatom ki. Azért most nem esett olyan jól, valahogy nem volt jó a hangulat. Itthon elemzést folytattam, valószínű az volt a bibi, hogy nem volt tömeg, nem kellett tulakodni és nem kellett test a test elleni közelharcot folytatni sem. Tehát a zsákmányszerzést nem okozott akora örömöt. De azért sikerült beszereznem egy világoskék hímzővásznat, a méteteit tekintve 1 méter széles és vagy 4 méter hosszú. Szerintem hátralévő életemben kitart, oly nagy.




Ő a kicsike néhány hobbis könyvem társaságában.

2009. augusztus 26., szerda

Játéklánc vagy láncjáték

Boldogan csatlakoztam egy nagyszerű kezdeményezéshez. Egy aprócska kötött ajándékkal lepem meg a következő jelentkezőt. Bár az én blogom elég szegényes, alig mutatok valami alkotásocskát, tehát az ajándékom igazi meglepetés lesz. Tény, hogy mostanság alig látom a kötő-, varró- és egyéb hobbicuccaimat, de belelkesültem és írégem kiteszek magamért.
A játék lényegét ezen a blogon olvashatjátok!

2009. augusztus 14., péntek

Egy gyerek, négy év, két kerék...

Biciglizés kipipálva, márcsak úszni kell megtanulnia!

2009. augusztus 12., szerda

Rózsaszín játék

Edige azt szeretné, ha mi is rózsaszín hangulatba kerülnénk. Ezért a játék nyertese egy rózsaszín csodával lesz gazdagabb. Próba szerencse

2009. augusztus 8., szombat

Azért valamit mégis kihagytam

Csattanás, bementem, nem láttam, megnyugodtam. Arra jártam, beleléptem, vizes lettem. Kilyukadt? Kifolyt, elfolyt, lefolyt, elázott, úszott, lebegett. Megnéztem, imába foglaltam Kalgonovics Antalt. Feltöröltem. Kinyitottam, megláttam, leszakadt, letépte.

Kivonszoltuk, elővettük, leporoltuk, behoztuk. Működött.



Elmentünk, megnéztük, elszörnyedtünk, kiválasztottuk. Eladták, hoppon maradtuk. Gondolkodtuk, vártunk, keresgettünk, nem találtunk. Rátaláltunk, érte mentünk, haza hoztuk. Beállítottuk, rákötöttük. Működik.


(sok-sok zárójelben jegyzem meg, hogy a tőlünk 10 km-re lévő Tökfalván vettünk új mosógépet(barátságos áron, felültőltős magyar masinát.) Amit kinéztünk eladták egy hitelt felvevő vevőnek, és persze nincs belőle másik. Közben rájöttem, azzal hogy kp. akartam mosógépet venni nem mentettem meg senki állását. Rajtam nem keres a bolt, a hitelügyintéző, a bank, a csekket nyomtató cég, a postás, aki kihordja a csekket, a postás akinél befizetem a csekket, a papírgyár stb. ..

Viszont aki malac perselyt készít még mindig számíthat ránk)

2009. augusztus 7., péntek

Játszótársad akarok lenni...



Játék Erikánál meseszép ajándékért, ja és vígaszdíjat is ad.

Egy lakásfelújítás margójára

Összedugtuk, kitaláltuk: felújítunk!


Rákerestünk, felhívtuk. Megnézte, lemérte, tájékoztatott. Kiszámolta, elküldte, átnéztük. Osztottunk-szoroztunk, elfogadtuk, megörültünk. Megőrültünk?!


Pakoltunk, pakoltunk, dobozoltunk, pakoltunk, dobozoltunk, kihordtuk
.

Átjöttek, szétszedték, kicipelték, kivonszolták, összerakták, megitták, hazamentek.


Megérkeztek, felvonultak, elfoglalták, leborították, kipakoltak. Megfőztem, megitták. Hozzákezdtek. Rágyújtott, leordítottam, elétettem, megtanulta. Leverték, kihordták, átvágták, befűzték. Falaztak, vakoltak, szitkozódtak. Áztak, izzadtak.

Megnéztük, rámutattunk, visszabontották, kijavították.


Leverték, felverték, kihordták. Beállították, befalazták. Elvágták, felragasztották, eltévesztették. Észrevettük, nevettünk: sírtak, kijavították. Leburkolták, elfogyott. Kétségbe estünk, elmentünk, megvettük. Folytatták, elég lett.


Aládúcolták, lebontották, elhordták. Kiásták, betonoztak, falaztak, vakoltak. Összepakoltak, elvitték, elmentek.


Száradt, száradt, száradt.


Összesítette, hozzáadta, kivonta. Kifizettük, kezet fogtunk, hátradőltünk.


Gletteltünk, csiszoltunk, színt kevertünk, befestettük. Kiválasztottuk, bekentük, felragasztottuk. Visszacsavaroztuk, visszaakasztottuk, visszatettük, rögzítettük.


Takarítottunk, takarítottunk, takarítottunk.


Visszahordtuk, kipakoltuk, széttéptük, összeszedtük. Elveszett, kerestük, meglett. Elveszett, kerestük, majd meglesz. Összetörtük, megsirattuk, összesöpörtük, kidobtuk. Kiválasztottuk, méretre vágták, elszegték, felakasztottuk, összehúztuk.


Hátra dőlünk, készen vagyunk. Készen vagyunk!!!

2009. június 30., kedd

Ez is megvan, mégsincs este

Tegnap kötésileg őszintén kiadtam magam, mondhatni pucérra vetkőztem. Goblenileg kicsit jobb a helyzetem, kifeszítetett és megkezdett goblenem CSAK kettő van. Az egyik 50x70 a másik méretileg a hatoda. Tényleg nem vészes. Alapanyagom azért van bőven, begyűjtöttem néhány kultusz-kincset.



A szélmalom is ilyen kultusz-kincs, a napraforgó, a pipacs, a világítótorony és a vitorláshajó mellett. És a keretezőm köszöni szépen jól van, talán péntekre összedob valamit.

2009. június 29., hétfő

Így dolgozik az én keretezőm

Elhoztam a kész gobleneket, íme így dolgozik az én keretezőm.
Iszony jó fej. Van, hogy csak leteszem elé a képet, szabadkezet kap, és csodaszépet alkot. Ő az én önjáró, plágium ezt a szót loptam, keretezőm. És olcsó, ami most nem utolsó szempont. Történt, hogy egy 15x15 goblent, paszival közép kategóriás kerettel kemény 200 ft-ért megcsinált. Szégyelltem magam, báró "csekonics" adtam neki 100% baksist.


Ez az aktuális kötésen. Kislány kardi lesz, derékig érő rövid újjú. "nóném"pamut fonal, szenvedek vele, mert nem szeretek pamutot kötni. Szép-szép, valahogy mégis olyan nehézkes, pedig jól megmutatja a mintát. Azért nyár végéig szeretném befejezni, mert évek óta poncsóra vágyom.






Őszinteségi rohamom van

Mindenféle kérdések keringnek a levegőben, néhányat elkaptam és válaszolok rájuk.

A kötés megtanulásával kb. 8-10 éves korom óta folyamatosan próbálkozom. Kezdte az anyukám és a szomszéd néni, nem sok sikerrel. Kötős pályafutásom végét is jelenthette volna az a bizonyos sorsfordító mondat, hogy engem nem lehet megtanítani kötni, mert még a kötőtűket sem tudom fogni. Ezt Irénkétől, az akkor aktuális nagylány barátnőtől kaptam. Minden munkámnál eszembe jut, de elmondani már nem tudom neki, hogy nézd, valahogy azért mégiscsak sikerült,mert nagyon fiatalon meghalt.

Horgolni a mai napig nem tudok, de időnként tanulásra adom a fejem, de még a horgolótűt sem tudom rendesen fogni. Legalábbis a könyvben a néni másként csinálja.


Amíg csak egyenes tűket használtam, ők egy lekváros szilkében laktak. Ahogy a körtűk száma nőtt, szépen átvándoroltak egy papírdobozba, majd a szekrénybe költöztek. Csavartam a szekrény belső oldalába egy kampós akasztót és erre akasztom őket. Az ipari mennyiségű fonalam a padláson várja szebb napjait. Itt nálunk 6 nagyméretű szemetezsák torkig tömve, anyukámnál csak 4. De van pontos lista, hogy melyik zsákban mi is van. Mindig jön egy új szerelem, amit feltétlen meg kell venni. Szerintem bőven van hörcsög-génem. Ha lenne maratoni kötés az olimpián nyugodtan indulhatnék, alapanyag van bőven. Kitartás már kevésbé.

A megkezdett munkáim száma talán 1 és 10 között, valahol félúton. Sok olyan van, hogy egy pulcsi háta, rendszerint sima, vagy valami nagyon egyszerű. Ezek mellett olvastam és csináltam végig a vizsgaidőszakot. Én kötöttem már vonaton, buszon autóban. Kimaradt a repülő, még kötés nélkül sem repültem, és a bicikli, kell a kezem másra. Nálunk azt hiszik, hogy a kézimunka valami idegen nyelv, csak nagyon kevesen beszélik. Elég nagy feltűnést keltettem az Sztk-ban. Nekem kötőtű lógott ki a táskámból, másnak látlelet. Amikor terhes voltam imádtam a dokinál üldögélni, mert volt időm kötögetni. Igaz, a többi kismama értetlenkedett, nem láttak még fehér embert. Ezek elég hosszú üldögélések voltak, általában egy gyerekpulcsi eleje és háta. Úgy elképzeltem, ha a sötétben elém áll valaki, felszólítom Állj, kötőtű van nálam és nem félek használni. Szerintem mind a ketten ott halunk meg, ő a röhögéstől .... és én is.

A megkezdett munkáim kosarakban, szakajtóban pihennek. Az aktuális alaphelyzetben a fotelben, gyerekmentes időben, egyébként kis garabolyban. Ezt könnyű felkapni és irány a játszótér.

2009. június 17., szerda

Nincs nap Tilda nélkül!

Elkészült a saját különbejáratú nyulam, nyúlbéláné. Rég elkezdtem, ez volt az első varrásom, meztelen, vak és féllábú volt. A napokban sikerült vennem piros és kék aprókockás anyagot, bele kellett vágnom...ebből lett a nadrágja és a kalapja.

2009. június 16., kedd

Egy kosár Tilda

Azt vettem észre, hogy egy komplex mackógyárat működtetek. Ők a legújabb mackóim, türelmesen várják a kisgazdikat.A kötögető blogbarátnőimtől, ha hívhatlak így titeket, elnézést kérek. Kötögetek is, de nem valami leges, még nincs mit mutatnom.

2009. június 8., hétfő

A nő, aki visszamosolyog a tükörből...

Úgy érzem, kezdek ebbe a virtuális világba beilleszkedni, engem is játékba hívtak. Valaki rám is kíváncsi.

Akkor hajrá:

Klasszikus két gyerekes család vagyunk, egy kislány és egy kisfiú szülei. Mindennapjainkat a gyermekeink nevelése, és szüleink támogatása teszi ki. Azt hiszem rengeteget köszönhetünk mindketten a szüleinknek, amit a mindennapi törődéssel, gondoskodással és szeretettel igyekszünk viszonozni. Remélem még sokáig velünk maradnak.


Hirtelen ember vagyok, de nem vagyok harag tartó, nincs időm és felesleges energiám a gyűlölködésre. Pedig nagyon jó lenne megleckéztetni azokat, akik megérdemlik. Általában hirtelen döntök, az esetek többségében jól. Viszont a családomat érintő kérdésekben igyekszem higgadt és megfontolt maradni.


Házimunka terén csak a vasalással van gondom. Elég sok, merthogy utálok vasalni. Ez egy ördögi kör: azért utálok vasalni, mert nem tudok szépen vasalni, és azért nem tudok szépen vasalni, mert egyszerűen utálok vasalni. Sokáig a vasalókat hibáztattam, de annyi vasaló megfordult a kezeim alatt, hogy rá kellett jönnöm, hogy bennem van a hiba.


Szégyen, de nagyon régen volt szépirodalom a kezemben. Amikor főiskolára jártam, annyi, de annyi szakirodalmat olvastam, hogy egyszerűen betű mérgezésem lett. Most már vágyom a betűkre, de a lányom tett arról, hogy a kortárs mese irodalomban otthonosabban mozogjak, mint a kortárs szépirodalomban.


Imádom a mozit, a filmeket. Igaz, moziban elég rég voltunk, marad a tv és a dvd. A tv-ben alig van jó film, ha igen akkor embertelen időpontban. Sosem azért néztem meg egy filmet, mert x vagy y játszott benne, ezért olyan nagyon nincs is kedvenc színészem. Viszont van sok kedvenc alakításom, vagy nagyon jól eltalált szinkron hangom. Nem nézek napi sorozatokat, szappan operákat, délutáni ütésváltást sem. Azért van heti 1-2 sorozat amihez ragaszkodom. Tipikus női sorozatok Született feleséget, Szex és New York. Egyébként dokumentum csatornákat és sport közvetítéseket nézünk.


Utálom a bulvárt, szinte dühít, hogyan lehet rajongni ezekért a mai mondvacsinált sztárocskákért. Idegesít az emberi ostobaság. Valahol azt olvastam, egy országnak olyan sztárjai vannak, amilyeneket megérdemel. De kérdem én, mit vétettünk...


A megmaradt szabadidőmben sok mindennel foglalkozom, elég sok mindent kiprobáltam már. Szalvéta, üvegmatrica, virágkötés, gipszöntés és festés, rongyzőnyeg-szövés, varrás, keresztszem, goblen, kötés. Ahogy nő a kislány egyre több mindent együtt csinálunk, nagyon élvezzük mind a ketten. Amik még kimaradtak a kosárfonás és az agyagozás. Amint lehetőségem lesz, bepótolom. És persze horgolni sem tudok, tanulgatom, de még nem sok eredménnyel.



Ezt a játékot Gabellától "kaptam". (Blogilag van még mit tanulnom, nem tudok a blogjára rámutatni. Valaki segíthetne) Nem tudom kinek is adhatnám tovább, mert már olyan sokan játszottatok.. Örömmel olvasom mindenki bemutatkozó sorait.

2009. június 7., vasárnap

A négy évszak

Szóval a négy évszak, de most nem Vivalditól, hanem tőlem. A kezdés óta elég sok négy évszak eltelt... Valami mindig közbejött. (szerintem sokunknál így van, hogy valami aktualitás, vagy mindent elsörprő nagy szerelem miatt hanyagolunk) Én is elég sokat hanyagoltam. A felújítás miatt napokig dobozoltam, mint Tóthék, akkor akadtam rá. Meg még rengeteg kincsre, elfeledtem, hogy mennyi mindent halmoztam fel. A kincseim jónéhány dobozt megtöltöttek. Ebből a négyesből csak az őszből hiányzott, kb. a fele, a többi teljesen kész volt. De mostmár befejeztem és holnap viszem őket keretezni... Márcsak azt kell kiagyalnom, hogy milyen paszi és milyen keret legyen. Úgy képzelem, hogy egyforma lesz, tehát meg kell találnom a tökéletes párt, ami mind a négy képhez illik.


Először egyben mind a négy, majd külön-külön.




TÉL


ŐSZ


NYÁR



TAVASZ