Mindenféle kérdések keringnek a levegőben, néhányat elkaptam és válaszolok rájuk.
A kötés megtanulásával kb. 8-10 éves korom óta folyamatosan próbálkozom. Kezdte az anyukám és a szomszéd néni, nem sok sikerrel. Kötős pályafutásom végét is jelenthette volna az a bizonyos sorsfordító mondat, hogy engem nem lehet megtanítani kötni, mert még a kötőtűket sem tudom fogni. Ezt Irénkétől, az akkor aktuális nagylány barátnőtől kaptam. Minden munkámnál eszembe jut, de elmondani már nem tudom neki, hogy nézd, valahogy azért mégiscsak sikerült,mert nagyon fiatalon meghalt.
Horgolni a mai napig nem tudok, de időnként tanulásra adom a fejem, de még a horgolótűt sem tudom rendesen fogni. Legalábbis a könyvben a néni másként csinálja.
Amíg csak egyenes tűket használtam, ők egy lekváros szilkében laktak. Ahogy a körtűk száma nőtt, szépen átvándoroltak egy papírdobozba, majd a szekrénybe költöztek. Csavartam a szekrény belső oldalába egy kampós akasztót és erre akasztom őket. Az ipari mennyiségű fonalam a padláson várja szebb napjait. Itt nálunk 6 nagyméretű szemetezsák torkig tömve, anyukámnál csak 4. De van pontos lista, hogy melyik zsákban mi is van. Mindig jön egy új szerelem, amit feltétlen meg kell venni. Szerintem bőven van hörcsög-génem. Ha lenne maratoni kötés az olimpián nyugodtan indulhatnék, alapanyag van bőven. Kitartás már kevésbé.
A megkezdett munkáim száma talán 1 és 10 között, valahol félúton. Sok olyan van, hogy egy pulcsi háta, rendszerint sima, vagy valami nagyon egyszerű. Ezek mellett olvastam és csináltam végig a vizsgaidőszakot. Én kötöttem már vonaton, buszon autóban. Kimaradt a repülő, még kötés nélkül sem repültem, és a bicikli, kell a kezem másra. Nálunk azt hiszik, hogy a kézimunka valami idegen nyelv, csak nagyon kevesen beszélik. Elég nagy feltűnést keltettem az Sztk-ban. Nekem kötőtű lógott ki a táskámból, másnak látlelet. Amikor terhes voltam imádtam a dokinál üldögélni, mert volt időm kötögetni. Igaz, a többi kismama értetlenkedett, nem láttak még fehér embert. Ezek elég hosszú üldögélések voltak, általában egy gyerekpulcsi eleje és háta. Úgy elképzeltem, ha a sötétben elém áll valaki, felszólítom Állj, kötőtű van nálam és nem félek használni. Szerintem mind a ketten ott halunk meg, ő a röhögéstől .... és én is.
A megkezdett munkáim kosarakban, szakajtóban pihennek. Az aktuális alaphelyzetben a fotelben, gyerekmentes időben, egyébként kis garabolyban. Ezt könnyű felkapni és irány a játszótér.
4 megjegyzés:
Mónikám, se nem mondtam, se nem írtam még, hogy nagyon csípem, ahogy a dolgaidat leírod!:)
Szerintem beszéljük és értjük egymás nyelvét.
Én is ezt a nyelvet beszélem! Nem találkozhatnánk egyszer célirányosan? :D Az utcátokat már tudom, elárulod a házszámot is?
Hehe, tetszik :))
A kötőtű-felszerelkezésről jutott eszembe egy film - az oltári nő. Mikor a nagyi meséli, hogy félt a nászéjszakáján az egyszemű kígyótól, amivel riogatták a többiek. Ezért felszerelkezett egy kötőtűvel. Azt az éjszakát a férje is megemlegette :D
Megjegyzés küldése