2009. december 26., szombat

Én kicsit pónim

Ezt a zsákocskát magam terveztem, magam készítettem a rajzot is. Sőt magam fotóztam is, mint látható, és nem tudom talpra állítani.



Unokatesónak készült, olyan póni-tároló-szállító zsákocska. Úgy gondoltuk, hogy nem veszük meg a 29.-től a 32.-ig pónit, inkább valami kiegészítőt készítek. A ménes a mi segítségünk nélkül is szépen szaporodik. Saját tapasztalat. Amikor én még kislány voltam a moncsicsi volt a sláger. Igaz abból max három féle volt, az újszopós világosbarna, a csiptetős sötétbarna és valamilyen fehér. Na de póni, az van minden méretben, színben, fazonban. Van kínai és még kínaibb. Fésülhető és fésüléstől kopaszodó. Álló, ugró, fekvő és alvó.

Olyan jól sikerült, hogy már kaptam egy újabb megrendelést, házon belül.

Kaptam még egy tegnapra is késő megrendelést. Barbie-ruhatár. Már készítettem bélés anyagból egy szoknyát és egy palástot. Ez volt a legegyszerűbb. A leggyorsabb pedig a saját kollekciómat lehozni a padlásról. Hurrá, semmi sem változott, Barbie nem hízott egy dekát sem.
A nagy érdeklődésre való tekintettel bővítem a ruhatárat. Összedobok valami könnyűt, amióta Tildát varrok megtanultam, hogyan kell egy elefántot áttolni egy varrótű fokán, úgy, hogy ne akadjonak bele a fülei.

2 megjegyzés:

Manka írta...

Nagyon klassz a póni, hogy Te milyen ügyes vagy!!

:))

Lonci írta...

Ennyi gigszer egyszerre, tényleg nagyon bosszantó lenne, ha nem így fognád fel a sorozatosan fellépő problémákat. De jó a hozzáállásod:-))))