2010. január 2., szombat

...az útrakelt hóember



Én egy csókától hallottam,
csóka a toronytól,
a torony meg tavaly télen
hallotta a holdtól,
ha igazat mondanak a
csókák és a tornyok,
akkor én is ti néktek most
színigazat mondok.
Így kezdte a hold, a torony,
a csóka is így szólt:
az udvaron egy hóember
mit gondolt, nem gondolt,
azt gondolta, dehogy fog õ
egész télen állni,
õ lesz az elsõ hóember,
ki megtanul járni.


Kicsit unatkoztunk, túl a karácsonyi készülédésen. A karácsonyfánkat még tavaly visszaminősítettük fenyőnek. Most az udvaron várja, hogy a gyökereit kiszabadítsuk abból a szűk dézsából, és irány a kert. A karácsonyi kacatjaimat is elpakoltam, olyan kis kopasz lett a lakás. Elég régóta terveztem, hogy az ovis dekorációt hazavarázsolom. Az ügyeskezű óvónénitől kaptam a szabásmintát, csak varrnom kellett.

Eredeti elképzelés az volt, hogy az ajtó fölé teszem az anyagot. De a főnőkasszony az ágya fölé kérte. Oda már egy gombostű sem fér el, tele van képekkel, a gipsz-alkotásaival, a polc a Tildás és egyéb varrományaimmal. Azért sikerült megegyeznünk, találtunk a szobában egy falszakaszt, ahol kényelmesen elférnek. Fehér maradék organzára lógattuk a hóembereket, és ragasztottunk rá néhány hópelyhet.





4 megjegyzés:

Manka írta...

Boldog új évet Nektek is , itt is...

Nagyon klassz lett a dekoráció , annyira cukik ezek a hóemberek.Nagyon tetszik az is, ahogy elrendezted őket. :)

Melinda írta...

Nagyon édesek!:)))

nöné írta...

Ötletes a megoldás, a hóemberek pedig nagyon cukik!

Amanda írta...

Köszönöm, köszönöm!