2019. január 3., csütörtök

Ha elmúlik karácsony


nagyon nehéz szívvel, és nagyon lassan bedobozom a kincseimet. Rajongással gyűjtöm a különböző kerámia mécseseket. A kereskedelemben kapható százas teamécses, ha őszinte akarok lenni, full üzem mellett nincs egy napi adag. Nagyfogyasztó lettem.  Nagyon nehéz fényképezni. Nappali fényben csak egy kerámia figura, semmi több.  Az égő gyertyával készült képek csak nagyon keveset adnak vissza a varázslatból. 

Néhány éve vettem,  először csak néhányat, majd következő évben sikerült kiegészítenem.
Szerelem volt első látásra. Én csak így nevezem őket: a kórus. 






 A fény utcája. 


 Most csak ezt a egyet sikerült vennem.  
A kedvenc helyem olyan üres volt.  Igazság szerint volt ott minden, már novemberben állt az üzletben több fa is. Tele volt mindenféle dísszel, üveg gömbökkel, gyertyákkal, szalagokkal, agyalkákkal. 










Lomis beszerzés volt egy drótkoszorú, amin eredetileg is égősor volt. Először nem volt baj, hogy az égősor nem égett, mert más terveim voltak az alappal. Karácsony előtt szembe jött velünk egy leárazott egyszínű, ledes égősor, ami hogy, hogy nem épp a koszorúra passzolt. Már nem volt több kérdés. 


Nincsenek megjegyzések: