Még mindig a múltam néhány darabját mutogatom. Kicsit olyan ez, mint mikor a százéves színésznő üldögél a színészotthon társalgójában és fátyolos szemmel emlékezik... amikor én Júlia voltam. Én nem vagyok Júlia, és különben is nincs erkélyünk sem. Viszont, ha lenne, sem ácsorognék ott, mert félek...
Ez a nyusz a szekrény aljában lapul. Ráfogtam, hogy készen van, azóta úgy döntöttem, hogy itt-ott még ráfér néhány kontúr. Teljes szállal hímeztem 2x2 négyzetre, öszintén szólva túl nagy lett. Elég vastag buksza kell a kereteztetéséhez.
4 megjegyzés:
Aranyos az árnyékkép nagyon!
Könnyű volt varrni. A keretezést egy más keretező barmolta, az nem a legjobb. De összességében jó lett.
A nyuszit én is kibökögettem anno:D Igaz én nem fejeztem be, és raktam bele plusszt is... ha egyszer előkerül valahonnan lefotózom.
Nagyon szépek a munkáid;)
Kati. Köszönöm !
Megjegyzés küldése