A vásárfia

Ezeket a macikat és szivecskéket az ovis hagyományőrző napra készítettem. Az ovinkban minden ősszel tartanak egy hagyományőrző délelőttöt. Van itt móka és mindenféle játék, amit az egyszerű, természetes anyagokból el lehet készíteni. Kukorica morzsolás, a csutából toronyépítés, csuhéfonás, nemezelés, termésekből és terményekből figura készítés. Ilyenkor a mászóka az egymásra rakott szalmabála, a mókuskerék a fatuskógurítás. Lesz még gólyaláb, szárkúp-bújócska és persze az elmaradhatatlan lovaskocsizás. Szerintem ezek a lovak már név szerint ismernek minden ovist, hiszen annyit járnak ide.

Akkor miért is készültek ezek a figurák. Hát azért, mert lesz vásár is. A vásárfiát a szülők állítják össze. Én úgy gondoltam, ha már egyszer "otthon unatkozó anyuka" vagyok, akkor varrok néhány apróságot. ((( Tudom, hogy néhány dolgozó szülő szemében én és a társaim, külön állatfaj vagyunk. Az otthon unatkozó anyuka, aki túlbuzgó, minden lében kanál és el sem tudja képzelni, hogy munka mellet már nincs idő az ovis vásárral is foglalkozni. El kell hogy mondjam, pusztán unaloműzésből anyukámnál letörtem a kukoricát. Varrogatni pedig csak éjjel volt időm, amikor a családom már aludt. Ja és az ő gyerekük, ill. gyerekeik sem három évesen születtet.)))

A kislányom válogatta össze az anyagokat, ő rajzolta körbe a sablonokat is. Ha kész volt a varrás segített kitömni. Rendezgette a gombokat, rakosgatta a szivecskéket, hogy melyik macinak milyen szivecskéje legyen. Olyan kis lelkes volt, mindig mondogatta még ilyen nincs is anya. Hát lett. És ma reggel olyan boldogan adta oda az óvónéninek a vásárfiát. Azt azért mindenki tudtára adta, hogy olyan ügyes lesz, olyan sok garast fog gyűjteni, hogy mindet ő veszi meg.