Ami baba és a negyven tarisznya

...avagy a porzsák-projekt!

Műfaja: valóság-sokk, tartama kb. 10-12 nap.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy ország, abban egy város, a városban egy óvóda. (a világban pedig egy Commenius-program)

Még decemberben megkért az óvónéni, hogy álljak elő valami tarisznya-ötlettel. (A Commenius-program keretein belül jönnek az oviba külföldi óvónénik leskelődni, nekik szeretnének valami batyut adni.)

Mit veszíthetek, ám legyen. Gyorsan felvázoltam 4-5 modellt. A klasszikus ballagási tarisznyától, a fakanalas batyun át a kerekaljú szütyőig mindent összeszedtem. Egész szép projektem csaptam össze, anyagok, színek, formák, fazonok, minták, feliratok stb.

Az egyetlen válogatót a kerekaljú szütyő nyerte, egyszerű felirattal.

Miután a terméket megterveztem, felkerekedtem másodmagammal anyagbeszerző körútra. A leggyakrabban elhangzott magyar szó a nincs volt, mígnem a szerencse mellénk nem szegődött. Megérkezett a megmentőnk, minden anyagfecni ismerője maga a tulajdonos. Rudolf (semmi köze a Mikuláshoz) hanyag eleganciával egyszerűen leporzsákozta a modellemet, melyhez éppen textíliát kerestünk. Ott lábon kihordtam egy infarktust, majd emelt fővel követtem a leghátsó raktárba, ahol a legalsó polcról előkerült valami vászon-maradék.

Ez e, melyre esték óta szorgalmasan kanyarítom a feliratokat. Amúgy nem vagyok egyedül, salban varrom - együtt egymás-SAL, Gizivel. Gizi a varrótűm, és van hívójele is: Gizike, hímezzük ki izibe.

A minta egy cirkalmas felirat, rusztikus visszaöltéssel készült. Rusztikus, mert nincs két egyforma hosszú öltés sem. (ezt levédetem) Mennyisége 40 darab, ami még gombócból is sok.

Ez pedig a kész szütyő. Ildikó anyuka szépen feljavította a hímzésemet, mert mint tudjuk, nincs az a rossz pörkölt, amit egy kis erőspistával ne lehetne feljavítani!
Így történt, hogy átestem egy 40 darabos tarisznya-bőjtön és szép csendesen bevarrtam magam az óvódánk történetébe.

(és mivel az egyoldalú táplálkozás hiánybetegségeket eredményez, párhuzamosan elkészült egy mellény háta)