A bűvös fánk

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy ország. Az országban egy város, a városban egy óvóda, az óvódában a Csillagszemű csoport. A csoport apraja és nagyja elhatározta, hogy egy tartanak egy hatalmas farsangi mulatságot. A szakácsok éjt nappallá téve dolgoztak, a kis kukták segítkeztek, hogy idejében elkészüljön a sok étel, és ital.

És elkezdődött a mulatság, Csaba apuka és zenekara húzta a talpalávalót. Az asztalok roskadoztak a tömérdek finomság alatt. Az egyik tálon tündökölt a farsangi fánk, baracklekvárral a tetején. De az egyik kis kukta olyan szerencsétlenül kente rá a lekvárt, hogy az majdnem lecsorgott a tányér szélére. Meglátta ezt a tavasz-tündér, és ujjacskáját a lekvárba mártotta. De balszerencséjére megérintette a fánkot, ha megérintette hozzá is ragadt. Próbálta elengedni, de nem ment. Megrázta a kezét, hátha elereszti a fánk, ugrándoztak, de akkor még jobban hozzáragadt.

Észrevette ezt a fekete macska és tanakodott, hogyan segíthetne. Megfogta a tündér kezét, ha megfogta hozzá is ragadt. Ugrándozott a fánk és vele ugrándozott a tavasz-tündér és a fekete macska. Meglátta ezt a szobalány. Seprőjével úgy suhintott a macskára, hogy engedje el a tündért. Ha megütötte seprőstől nosza ő is hozzáragadt. Ugrándozott a fánk és vele ugrándozott a tavasz-tündér, a fekete macska és a szobalány.

Aki látta őket, nem állta meg, hogy hozzájuk ne érjen. S aki hozzájuk ért, hozzájuk is ragadt. Ugrándozott a fánk, vele ugrándozott a tavasz-tündér, a fekete macska, a szobalány, a barna medve, a pólyás baba, a kisegér, a nagy egér, a kis tapsifüles, a nagy tapsifüles, a kicsi nyuszi, a lovacska, a cowboy, a póniló, a pom-pom lány, az angyalka, a pókember, a királylány, az öreg király és felesége, a sárkány, a dinó, Micimackó, Tigris, a szerelő, Jázmin hercegnő, Hófehérke, Hamupipőke, a húsvéti nyuszi, Holle anyó, a kis tigris, a tündér, a két pingvin, a két kalóz, a királyangyalka és a konyhatündér.

Aki nem hiszi, járjon utána.