2010. február 10., szerda

Képtelen bejegyzés

Képtelen bejegyzés, mert a fotóapparát nem bírta tovább és a mélybe vetette magát. (lelökte egy mesekönyv a szekrénytetejéről és azzal a lendülettel törte derékba éppen felfejlesztett karrierjét)

Az utóbbi néhány napban a farsang és a farsangi jelmez(ek) barkácsolása körül forognak a gondolataim. Elég régen megterveztem, de a tarisznyák feltartottak. A lányom felvázolta az igényeit, legyen rózsaszín, nagyszoknyás, fejdíszes, szárnyas, varázspálcás. Hát igen se nem tündér, se nem hercegnő, se nem Barbie egyszerűen KIRÁLYANGYALKA.

Ezért anya tervezett és leszervezett egy királyangyalka jelmezt.

Első lépés: nézz szét otthon mi van, és mi az ami használható (első körben az átalakítható dolgokra koncentráltam)

Második lépés: nézz szét a szomszédban, nagymamánál, a barátnő kiselejtezett holmijai között (ezt én minden egyes lomtalanításnál megteszem)

Még szerencse, hogy nem dobok ki semmit, így volt miből börzézni. Annyi kacatot halmoztunk fel az évek alatt, hogy ha kiárusítnám talán a plázaparkolóban férne el.

Az egész egy fehér maderacsipkés alsószoknyával indul, erre varrtam egy zsinórházat, amibe merevítőt fűztem. Ezen van a rózsaszín alapon fehérrel hímzett selyemszoknya, amely boldogult lánykorában a mama boldogult lánykorát ékesítette. Felsőrészként a lányom aktuális nyári ruhatárából választottunk egy térdig érő ruhát. Erre varrtam tüllből és szalagokból díszítést. Gyönygyöt fűztem vékony drótra és ezeket egy hajráfra rögzítettem. A műanyag hajráfot betekertem rózsaszín szaténszalaggal és kész a fejdísz. A varázspálca tüllből, keskeny szaténszalagból, gyöngyökből és textilbakelitből áll.

Idáig megvolnánk, de nálunk az a szokás, hogy az ovis farsangon a szülők is beöltöznek. OK. Akkor ismét öltözzünk össze, de mi illik egy királyangyalkához. Mondjuk egy konyhatündér. Ezt még könnyebben intéztem el. Elő a menyecskeruhámmal, szegedi papucsommal, hímzett kötényemmel és kész a jelmez. De mi legyen a varázspálcám, persze egy fakanál. Azért mielőtt elindulnánk tarsunk ruhapróbát. Próbáltam előről, hátulról, alulról, felülről, de a ruha csak egy bizonyos határig képes nyúlni utána szakad. Persze azóta eltelt 15 év és 15 kiló. A darázsderekam ma már dongóderék. Még jó, hogy a lábam nem nőtt tovább, legalább papucsom van. Akkor elő a Bé tervvel. Felveszek egy otthonkát és fekete szigetelőszalaggal leragasztom néhány fogam. Szereplő leszek a mónikasóban. Egy szendvics után pedig én vagyok magdianyus!

3 megjegyzés:

nöné írta...

Naaagyon kár, hogy a fotómasinéria a mélyben landolt. Azért van némi képzelőerőm (na nem sok), így magam elé képzeltelek Benneteket, de elsősorban Téged. Hmmmm, nagyon jót kacagtam így "kora" reggel. Sok sikert kívánok. Sztem Te viszed el a fődíjat! Viszont a Leányzó lesz a legszebb!

Névtelen írta...

Hehe :)))) fotót kérnék rólatok valahogy ...én is jót nevettem, nem ismerlek személyesen ugyan , de próbáltalak elképzelni...:))))
Jó kis páros lesztek....Jó mulatást!

Lonci (Győr) írta...

Nagyon jót derültem írásodon, de ha a fotóaparátnak tényleg annyi, azért nagyon kár:-((( A farsang gondolom azért nagyon jó arra, hogy anya és gyermeke egy kicsit együtt szórakozzon! Nemsokára útnak indul kis csomagom, mostanra befejeztem, remélem tetszeni fog!