Organzával nem barátkozunk!

Műfaja: kesergő, kesergőbb legkesergőbb

Jaj, nagyon friss az élmény. Kaptam egy felkérést, itt ez az izé, függöny, ha időm engedi szegjem már be.

Nem engedi!

Nem baj, ha nem tegnapra, de vigyem már el.

Nem viszem!

Nézzem már meg.

Nem nézem!

Minden megoldás érdekel.

Na jó akkor megnézem, na jó akkor hazaviszem, na jó akkor időm is engedi.

Maga az izé olyan ciklámenes rózsaszínes organza-szerű valami, ami papíron 5 méter hosszú. A valóságban is 5 méter, de nem a hossza, hanem az átmérője. Igyekeztem egyenesre szabni, már csak 4,5 méter. Elvágás tisztázás, szegés már csak 2X2 méter.

Itt jön a kesergő, csúszott-mászott a gép alatt, nyúlt, de nem ott ahol kéne, szaladt a szála, szakadt, akadt. Olyan kínaisra sikeredett, a kínai könnyűiparral simán felveszem a versenyt. És persze olyan csúnya lett, hogy csak bottal piszkáltam meg.

Holnap fogom visszaadni, de mellékelek használati utasítást is.

Először nem kéne feltenni. Nem elég, hogy girbe-gurba, de nehezék is van az alján, hogy teljesen kirajzolódjon a csálésága.

Ha mégis felkerül akkor nem kéne vendégeket hívni.

Ha mégis jönnek vendéket csak erős szembeszélben, és vagy homokviharban, és áramszünet esetén, de akkor is csak vakok.

Ha már benn vannak a lakásban, szigorúan háttal az ablaknak és lehetőleg csukott szemmel.

Vagy fel kéne dobni egy kis bizsuval, mondjuk egy korom fekete sötétítővel. Ápol és eltakar.

Önbizalmamat, amit öltögetéssel szedtem össze ez a ciklámen organza pillanatok alatt zúzta porrá. Mondjuk inkább azt, hogy nem tudok varrni, nincs is varrógépem, nem is láttam még olyat soha, és nem ismerek senkit aki ismer olyat, aki tud varrni.

(Fénykép nincs, mert nem akarok senkinek sem álmatlan éjjszakát okozni és a fotóapparátust baleset érte)