2016. január 20., szerda

Ajándék fonalból

kész!
Unokaöcsénk csendben figyel, -csak néha szól, de akkor olyat, hogy két hétig egymás hasát fogjuk úgy röhögünk-, és fonalat ajándékoz. Egy gombóc egy sapka fonalat is tőle  kaptam. Volt hozzá leírás az alapján könnyen elkészítheti még az is, aki felsőfokon beszél magyarul. És mégsem sapka lett belőle. 
Miért is? 
Egy! Ábra és leírás ide, vagy oda, még mindig nem tanultam meg horgolni. Öreg hiba és majd az idén bepótolom. ámen. 
Kettő! Hideg ide, vagy oda, még mindig nem hordok sapkát. Magamnál hordok egy példányt, mert nem tudni, hogy mikor süllyed a hőmérséklet mínusz negyven fok alá. Csak akkor tudnám, hogy minek gereblyéztem össze rengeteg szebbnél szebb sapkamintát és minek vettem hozzá fonalakat is. 
Ezért úgy döntöttem, ha már leporoltam a jó öreg azsúr mintát, akkor elő a legvastagabb tűket és hajrá. 
Így született a kettes makacs Makács, saját használatra. 
(befutott már egy újabb rendelés is, de ahhoz nincs fonalam. de tényleg)




Itt pedig a következő áldozat. 


3 megjegyzés:

Timi írta...

Nagyon tetszik a következő áldozat! Pedig nagy munkának néz ki...:o)

Palkó írta...

Jó lett ez a nyakbavaló! :) A sapka nálam is mellőzött termék...
Képzeld! Most éppen én is kötök :)

Amanda írta...

Ildikó láttam, nagyon örülök. Voltunk moziban, 3D-s film alatt is remekül lehet csattogtatni a tűket. A szemüveg sötétje alól jól kiláttam, remekül ment minden.