Pónitorta

Ezt a bejegyzést lányos anyák, pontosabban a pónis-lányos anyák figyelmébe ajánlom.
Nem árt vigyázni, mert ezek támadnak. Ahová egy póni beteszi a lábát, mert hagyjuk, hogy betegye, ott szépen lassan egy ménes kezd körvonalazódni. Hát igen, imádott lánygyermekünk többedmagával tér nyugovóra minden este. És azokat lefekvés előtt illik leleltározni, mert olyan nem fordulhat elő, hogy valamely műanyagdarab a padlón éjszakázzon. Teljes életet élnek, mesét néznek, bújócskáznak és még születésnapjuk is van. Az egyik jószágnak ma van a születésnapja és persze a születésnaphoz hozzá tartozik a torta. Tehát ötévesem megkért, hogy gyártsak az ünnepelnek egy tortát.

Az egész művelet nem tartott tovább negyed óránál, amiből tizenkét perc volt a maradék-anyagos kiborítása, keresgélés és visszapakolása.
Hozzávalók:
két, egyenként 6X40 cm-s polár csík.
némi maradék csipke, gyöngy, gomb
tű, cérna, olló.
Elkészítése:
a polár csíkokat hosszanti irányban félbehajtom, egymásra fektetem és összetekerem,
a belsőből levágok egy kicsit, a külsőt visszahajtom és leöltögetem,
a maradék csipkét körbe ráöltöm,
a tetejét tetszőlegesen díszítem.

Édesszájú felnőttek, esetleg fiús anyukát tűpárnaként is használhatják!

Fejezzük be együtt- július

Mivel az utóbbi időben az ufo-im befejezésén dolgozom, nem volt kérdés, hogy jelentkezem egy nagyon hasznos játékra: fejezzük be együtt!

Bárki jelentkezhet, akinek a szekrényében megbújik legalább egy ufo.

Íme a leltár, hogy miket is sikerült befejeznem:

Elsősorban a fent bemutatott csoki barna csipkekendő. Szerintem egy-egy hosszabb sarokban töltött pihenő alkalmában a pókok is besegítettek.

A tilda-kerti angyalt akkor kezdtem el, amikor megvettem a könyvet. Az jó éjszaka angyalt és a jó boszorkát talán a tavasszal, de a sokszor említett nyuszi miatt parkoló pályára kerültek.

Íme a nyúl! Ezt akkor kezdtem el, amikor a játékom meghirdettem, szinte azonos anyagokból készült.

A két tralala-hímzést még tavaly készítettem, de nem tudtam mi lesz a sorsuk. Most megismerkedtem az öko-szatyorral, gyorsan varázsoltam belőlük két öko-táskát. A barna a sajátom, jól működik a gyakorlatban.

Ezeket a táskákat a májusi ovis-tombolás során kezdtem el. Kiszabtam az előlapokat, béléseket, de végül nem fejeztem be egyiket sem. Most csak néhány aprókockás anyaggal összepárosítottam, esetleg néhány félkész tildával kiegészítettem és nagyszerű ajándékok lettek.

Tavaly a hagyomány őrző ovis vására készítettem ilyen egyszerű kis mackókat. Elég sok kimaradt, előrajzoltam esetleg összevarrtam, de olyan is volt amit ki is tömtem. De végső formát csak most kaptak.

A hímzés, hú nem is tudom hány éve készült. Most hipp-hopp táskát varrtam az ötévesemnek. Tele van kincsekkel.

A csere lett a fő profilom!

Megkerestem+felajánlottam+megnézte+elfogadta+megbeszéltük+ megegyeztünk= cserélünk!

A napokban félig-meddig lezajlott a csere. Mivel még javarészt ufo-ból építkezem, hamar elkészültek ezek a tildás-ajándékok Krisztinek.

Az első kendőm

De kezdjük a legelején. Igazából nem is emlékszem hogyan is tanultam meg kötni. De egyszer csak megtanultam. Persze voltak lépcsőfokok, pulcsik a babáknak, pulcsik a barbiknak, pulcsik magamnak, pulcsik a pasimnak, pulcsik a gyerekeimnek. Legutolsó lépcsőfok a kendőkötés.

Hosszabb ideig készült, mint Luca-széke, (egyszer már ellőttem ezt a poént), mint Petrochelli háza. De elkészült, röpke egy év után. Oka nagyon egyszerű, az elmúlt évben alig kötöttem. Az elején vitt a lendület, nagyon jól haladtam, a minta nem vészes, a fonal a tű minden rendben. Egy valami zavart, de az nagyon. Én max 120 szemre vagyok hitelesítve, amikor ezt a számot meghaladta a tűkön lévő szemszám, csak döcögtem.

Gondolati síkon már több kendőt megkötöttem, és a főutcán sétálgatok bennük, hónom alatt azzal a díszdobozos babaszappannal, hátha megszólítja valaki a kendőmet, hogy én mivel vagyok mosva. (valós élethelyzet)

Tények: a fonalat Ercsu választotta, csoki barna rikker-gyapjú. A mintát Melinda választotta Adamas Shawl. Mérete vetekszik a kétszemélyes sátoréval: 210X110.
Fogok-e még kendőt kötni?
Biztosan! ( van még néhány szabad évem)

Tilda- kerti angyal

Az angyalka a nálunk legutóbb, de másutt már nagyon régen megjelent Tilda-könyvből készült. Igazából nem is illik a sorba, olyan mintha nem is az ő könyve lenne. De az övé, csak nem ilyen sorrendben készítette őket. Ebben a könyvben a rajzold, szabd és varrd sorrendet követi, amit azóta felcserélt a rajzold, varrd és szabd sorrendre. Én is inkább ezt szeretem.

A hátára vesszőt lehet tenni, az a szárnya. Még nem döntöttem el, hogy marad-e így, vagy átalakítom rőzsehordó-nénikének.

Már megtalálta méltó helyét...

ABC-s táska

Azt hiszem táskalátásom van, ráadásul zöldben. Vagy csak kezdek nagyon unalmas lenni. A napokban ez a második zöld táska, amit ufo-ból készítettem.

A hímzést már nem is emlékszem mikor készítettem, milyen céllal. Most táskát készítettem vele, ötévesem legnagyobb örömére. Már belepakolta a kincseit, ami nélkül egy ötéves nem tesz a lépést sem.

Jó éjszakát! -Tilda-angyal

Olyan büszke vagyok magamra, még nem csábultam el. Még mindig a rég megkezdett és rég félretett kacatjaimat rendezgetem. Sikerült befejeznem ezt a Jó éjszakát-Tilda angyalt.

Azért volt vele bajom bőven. A ruhája csak a második nekifutásra sikerült, tudom már miért nem varrok konfekció-ruházatot. Először szűk lett a nyaka, húzott a válla- landolt a kukában. Majd jó lett a válla, hossza, de túl bő a nyaka. Ezért kapott csipkeszegélyt, mely ápol és eltakar, mert a nyakán szépen összehúztam és ráöltöttem a testére.

Azt hiszem megtalálta méltó helyét az ablakpárkányomon, szemben a varrógépemmel.