Vendég a háznál

Elmélkedés a blogos kapcsolataimról. Akár egy vizsgatétel is lehetne, mondjuk szociológiából. Most egy kis tudományos indítás. A szociometria mátrix alapján készül a szociogram, a vizsgált csoport társkapcsolatainak térképe. Hűha, kicsit nehezen ment, de azért még kiráztam. Egyszerűbben ki kit olvas oda és vissza.

Akkor most jön az említett elmélkedés. Rendszeres olvasóimmal három fronton tartom a kapcsolatot. Van a napi, néhány napi, és a nagyon elfoglalt időszakban a heti emiles kapcsolatom. Ezt a barátságot már néhány hónapja építgetjük, szépítgetjük. Nagyon jól működik és nagyon örülök neki. Akkor van a "házi" blogos barátnőm, családon belüli kapcsolatom. Ezt évek óta építgetjük, vagy épül magától. Ez is nagyon jól működik, és ennek is nagyon örülök.

És van a legújabb, találkozás az ismeretlen ismerőssel. Amikor a rendszeres olvasó testet ölt, hús-vér valójában megáll az ajtóban, remegő kézzel csenget, majd néhány perc múlva olyan otthonosan ül a kanapén és dumálunk, mintha már rég ismernénk egymást. Persze ismerjük is, mert virtuálisan rendszeres vendégei vagyunk egymásnak. A rendszeres olvasóm már kilépett a mátrixból a valóságba és átlépett az ismerős kategóriába.

Ezeket az ajándékokat Gabellának készítettem, mert ma meglátogatott és végre személyesen is megismertük egymást. Elhozta néhány munkáját, hát mit is mondjak. Eddig azt hittem, hogy tudok kötni és jól tudok kötni. Legyen annyi elég, hogy van még hová fejlődnöm. Az a technika, amivel egy darabban köti a pulcsikat lenyűgöző. Nagyon egyszerű, nagyon gyors és a végeredmény nagyon szép. Sokszor nekem is gondot okoz az összeállítás, így ezzel nem kell törődni, mert a pulcsi összeállítja magát.

Egyszer biztosan ki fogom próbálni.