2010. szeptember 10., péntek

Kötésrő, varrásról, tildákról

Életem kreatív felében felgyorsultak az események. Mindig is párhuzamosan készítettem a kacatjaimat. Eddig a kötés volt a háttérben. Most azonban fellázadtak a kötőtűim és maguktól végzik a dolgukat. Igaz még nincs mit mutatnom, csak félkész, még jobban kész, majdnem kész gyerekpulcsik, mellények, és alig elkezdett, éppen csak felszedett kendők várják a folytatást.
Közben kaptam csereanyagokat, nagyon szépek, aprómintásak, és nagyon színesek. Azért csereanyagok, mert a bevált gyakorlat szerint tilda-figurákat készítek cserébe. A fényképezésnek mennyiségi korlátai vannak, higyjetek nekem, nagyon szépek. Felkérést is kaptam, aminek nagyon örülök, mert én csak egy lelkes amatőr vagyok, és jó érzés, hogy másnak is tetszik a munkám. Az sem utolsó szempont, hogy némi anyagi ellenszolgálatás fejében, így legalább a hobbin önfenntartja magát!
A kötögetés miatt a varrás háttérbe kényszerül. Néhány napi mellőzés után elvonási tüneteim támadtak, ezért csakis terápiás jelleggel táskákat kezdtem varrni. Egyszerű, pikk-pakk táskákat, nyers alappal és színes aprókockás zsebbel és fülekkel. Azért ilyen szép színesek, mert mindben csak a saját színének megfelelő fonal tartható. Különben fellázadnak. Szigorúan szekrényen belüli használatra készültek.

Kisebb táskákat is készítettem, ovis felszerelés tárolására éppen megfelelő ez a méret. Angyallal pedig kék korszak kombináció.

Találtam egy üzletben nagyok kicsi vesszőkoszorúkat, az angyalka kapott egyet a köténye zsebébe. Legközelebb varrok hátra a nyakára akasztót és ajtódísz lesz belőle.


Készült még egy a megunhatatlan nyusziból is. Ez lett a legszebb nyulam, nagyon büszke vagyok magamra. Minden részlet ott van a helyén és úgy, ahogyan fejben elterveztem.






Finom, horgolt csipke van a köténye szélén. Jogos a kérdés, aki nem tud horgolni, annak honnan bukkan elő ilyen szépség. Hát igen, egy angol néni horgolta, gondolom, mert turis holmi. Eredetileg terítő lehetett.
(fényképezés közben baleset érte, már nem ez a legszebb nyulam, és már nem vagyok olyan büszke magamra:(((




8 megjegyzés:

diusbd írta...

Nagyon szépek! Főleg a táskák tetszenek! Olyan egyszerű és mégis nagyon jól mutatnak! Vétek eldugni őket a szekrénybe!! Nagyon ismerős az anyag! Az enyém?:))

Amanda írta...

Az anyag valójában nem anyag. A történet néhány éve kezdődött, amikor is aprókockás anyagot kerestem, de olyan érdekesen néztek vissza rám, hogy hamar feladtam. A turiban pedig halomban álltak az angol iskolai egyenruhák, fillérekért. Akkor jött az ötlet, ilyen ruhákat kezdtem vadászni. Innen van rengeteg gombom, díszes zippzáram, farkasfogam. Ezeket alakítom át, a gombolós részből rendszeresen hímzett párna hátlapja lesz, a zsebek mérettől függ, hogy hol, de zsebként élnek tovább. A szoknyarész egész nagy, az szinte anyagként használható. Hát ez az én történetem.

Verocs írta...

Szia,
mindig érdeklődve figyelem, milyen újdonságokat készítesz. Nagyon szép lett a nyuszid! :) Egy kicsit helyesbítenék: a csipke nem horgolás, hanem vertcsipke, szövött szalag pókos betéttel, ami egyébként gyönyörű!!
Üdvözlettel: Veronika

medolin írta...

Akkor már ketten vagyunk, akik kockás anyagokra és csipkékre vadásznak a turiban. Sajna én egyenlőre még csak gyűjtögetek, amíg férek tőle, idő hiányában, illetve csodálom, hogy te milyen szépségeket gyártasz belőlük. Hiába, egy városban lakunk!

Manka írta...

Nagyon szépeket készítettél megint, remélem a nyuszi baleseti sérülései gyógyíthatók...

nöné írta...

Szeretném elárulni az erre látogató kedves nézelődőknek, hogy ezeket a szépséges kincseket, egy kivételével, én kaptam Amandától ajándékba, és roppant büszke vagyok rá, hogy tildás figura és kockás szatyortulajdonos lettem!! És van nekem egy imádnivaló, saját, nekem készült Jar Jar Binksem!!! Imádom, méltó helyet talált a Naomi angyalkája mellett, így esténként-éjszakánként figyelő szemek kereszttüzében bökögetek:o) Nagyon köszönöm, Mónika!

Amanda írta...

Verocs: köszönöm a kiegészítést, van még mit tanulnom!
Medolin: vadászatra fel!
Manka: csak kicsi baleset érte, megszáradt, és alig látható, de tudod az első ijedség...
Gyöngyöm: majd fogja a kezed...

Tánya írta...

Tündéri lett ez a nyuszkó is! Ha majd egyszer én is megtanulhatnék ilyen szépeket varrni... Mindig ámulok, amikor erre tévedek, mert nálad mindig gyönyörű dolgok születnek!