Látnak nálam szeretettel

Készítettem néhány fotót a hobbi-sarok-omról. A hobbiszoba, mint négy fallal és csukható ajtóval határolt saját tér csak álom. Ami most megadatik az a félálom, az előszobánk egyik felét használom varrós kuckónak. Mindenem megvan, de egy ajtó az nagyon hiányzik, csak becsukom és már indulok is. Az apró kezek néha megviccelnek.

Tildák kosárban ( a háttérben terpeszkedő pókokat nem én készítettem, egyszer csak lettek. ma már kintről néznek befelé)

Tilda az ablakpárkányon ( nyáron bőven van hely az ablakpárkányon, de télen itt a cserepeseim vannak)

Tildák a virágtartón és minden más ( a cserepesek innen is kiköltöztek a kertbe, majd ősszel jönnek vissza)

Szerelmem az orosházi konyhakredenc tildástul, szakirodalmastul, ajándékostul, virágostul,

félig nyitott fiókostul, szekrénycsíkostul.

Keresztszemes a falon, nem én készítettem, legkedvesebb sógornőm ajándéka.

Aktuális ufóm, tildám, munkám darabjai. Kiengedtem a nyulat a zsákból!

Aktuális kávém!

Ismét táska-maci páros

Ezek sem most kezdtem el, de a napokban fejeztem be. Még mindig találok kiszabott táskalapokat, amiket nagyon könnyű néhány centi kockás anyaggal feldobni, variálni és párosítani.

A fényviszonyoknak köszönhetően olyan mintha két táska lenne, de nem csak egy. És talán ez a szín áll a legközelebb a valósághoz!

Még mindig találok előrajzolt egyszerű tilda-macikat. Sőt van még a tarsolyomban néhány kitömött, de még jellemtelen példány is.

A párosítást már elajándékoztam, egy bájos kishölgy kapta!

Eperke...

...a majdnem ufo. Nem sokon múlt, hogy ezt a kedves kis eperkét ufosorba kényszerítsem. Tehetek én róla, hogy elbújt. Nagyon elbújt. A szokásos röviárus mutogatás előtt szembesültem a ténnyel, hogy nincs sehol. Mint utóbb kiderült összefogtam és belehajtogattam a aidába és irány a szekrény mélye. Kellett nekem annyira pakolásznom.

A végén azért minden kiderül és mindenki derül, mert az én eperkém inkább egy paprikára hasonlít. Valamit nagyon elnézhettem. Pedig Manka olyan érthető leírást adott...

Összességében elégedett vagyok, a mintát nagyon szerettem csinálni és Mankának hála egyre jobban kedvelem a gyönggyel kombinált mintákat. Az eperke pedig nagyon jól illik a varró-sarok-omba.

...következzék a folytatás

Úgy lesz a szívességből, kedvességből csere, hogy én is küldtem Xlekinek egy kis meglepetést.
Pont belefért az ufotlanítási folyamatba, mert a rég kiszabott táskát, és rég előrajzolt tilda-macit egy kis kékkel összepárosítottam és már indulok is.

Azért egy kis csalás van a dologban, mert a monogramos lógóka most készült. Meg is büntettem magam, mert egy napig nem tehettem a kávés bögrém a varrógép mellé!

Nem tudom, hogy megkapta-e, de elköszönt blogilag nyaralni ment, ezért merem megmutatni. Remélem szereti a kéket!

Miből lesz a csere...

Műfaja: mese, történik napjainkban, tegnap, ma, holnap!

A történet szereplői létező személyek, ha ismeritek őket az nem a véletlen műve!

Egyszer volt, hol nem volt, túl a mindennapi teendőkön élt egy hobbivarró blogger. A csekélyke szabad idejét azzal töltötte, hogy blogokat olvasgatott, ötletetek gereblyézett össze, könyveket vett, anyagokat válogatott, rendezgetett, tervezgetett. A tervei szépen lassan alakot öltöttek, nagy örömére kicsiknek és még kisebbeknek. Történt egyszer, ahogy a kedvenc blogjait látogatta, amikor is észrevett egy nagyon finom, keskeny, fehér csipkét. Jaj, nagyon megtetszett neki az a fehér csipke, mert épp ilyet vadászott, de tökfalván nem talált. Azon nyomban billentyűzetet ragadott és leírta őszinte érzéseit a csipkével kapcsolatban. Az aktuális eső még fel sem száradt, mikor jött a válasz, hogy majd én megyek és veszek neked is, csak mond meg mennyit és hová küldhetem! Néhány nap múlva megérkezett a futár, hozta a néhány rőf csipkét. Volt ám nagy csodálkozás, amikor egymás után kerültek elő a szebbnél szebb csipkék.

És mint a fotókon is láthatjátok volt még sk. ajándék is. Egy nagyon szép, aprólékosan kidolgozott tűtartó (olyan finom holmi, hogy nem mertem belebökni a tűimet). Ezt a sok szépséget Xlekitől kaptam!

Nagyon szépen köszönöm!

...folytatása következik...

Jó boszorka Tilda-módra

Még mindig a rég elkezdett, már majdnem a feledés homolyába merült holmijaimat rendezgetem. Szép sorjában kelnek életre, egyik a másik után. Néha erősen meglepődöm, hogy húha ebbe is belekaptam.

Mindig, amikor egy Tilda-figurához hozzákezdek, lapozgatok, nézetek, de mindig a nyuszinál kötök ki. Ki érti ezt? Pedig annyi, de annyi klasz figura várja, hogy lecsaphasson, de mindig a nyuszi győz. Jó, volt már olyan is, hogy egerek szállták meg a házat. Egy nyuszi előtti pillanatomban szabtam ki ezt a jó boszit, de a nyuszi utáni pillanatomban már nem volt kedvem, vagy kapacitásom befejezni.
De most a nagy ufotlanítási (drága öreg magyartanárom, és drága Grétsi László...) láz során pontot tettem a történet végére. Igaz, most is az a fránya nyúl, mert találtam néhány végtagot, de gyorsan visszagyömöszöltem a zsákba.

Nekem nagyon tetszik, és nektek?

Megy ez nekem lányok!

Még tartom magam a napokban magammal kötött megállapodásomhoz. Egy bögre kávé mellett született a döntés, hogy nem kezdek bele új kézimunkába. Pakolászok, nagy takarítok, rendezgetek és szedegetem össze a megkezdett, de valami miatt félbehagyott dolgaimat.

Ezeket a táskákat az ovis tombolás során kezdtem el, de már nem jutottam a végére.

Piros kockás gyári zsebbel (tildás-fazon)
Egyszerű kék csíkos, még egyszerűbb zsákkal

Kék kockás (tildás-fazon)