Tegnap buli volt! Nálunk is, de igazándiból nem mi buliztunk. Pedig még vendégeink is voltak. Ők itt ni! Úgy több ezren!
Ők maguktól, hirtelen felindulásból jöttek, a néhány tűzoltó meghívóval érkezett.
Az egész úgy kezdődött, hogy egy túlnépesedett méhkasban fellázadtak a dolgozó nők az anyakirálynő ellen. Maguk közül választottak új vezért, és illa berek, nádak, erek: irány Horány. Röpke röpte után szűk 10 perc alatt megszállták az udvarunkon magányosan álldogátó ostorfát. Ezt oly hangosan tették, hogy a varrógép hangját is elnyomták. Na ez lett a vesztük, kellett annyira ricsajozniuk. A férfi ész azt mondta, hogy ne pánikoljak, mert öt perc után csomagolnak és mennek. Eszük ágában sem volt, hanem szépen formába rendeződve várták a tűzoltókat.
A tűzoltók teljes menetfelszereléssel és egy otthon méhészkedő lánglovaggal érkeztek. Nagylétra elő, gondolkodás, hogyan is tovább. A fa túl sűrű, a méhek pedig túl magasan vannak. Védőruha elő, kaptár elő, mézes csali elő, bátorság elő.
Kérdés: alergiásak vagyunk-e a méh csípésre.
Válasz: egyére nem, de ezek egy lovat is ledöntenek.
Néhány perces méh a tűzoltó elleni közelharc után, néhány méhecske belekerült a kaptárba. Néhány száz. Remény elő, hogy a főnökasszonyt is sikerült becserkészni, vagy inkább az alakzat közepéből kicserkészni, mert akkor maguktól elindulnak hosszú, tömött sorban lefelé. Tájkép csata közben, piknik az udvarunkon, poénkodó tűzoltókkal. A méhek nem mozdulnak, újra formába rendeződtek.
Újabb méhek a tűzoltó elleni közelharc után a csapdába eső méhek száma néhány százzal nőtt. Védőruha le, sok-sok fullánk ki, létra el, tűzoltók irány a kórház, kaptár marad, mert a reklám után visszajövünk.
Második menet: a helyzet változatlan. Amelyik méh a kaptárba került az onnan, amelyik a fán maradt az onnan nem mozdult. Lehet, hogy nem olvasták az a könyvet, amely hosszasan taglalja a méhek viselkedését, mert ezek nem úgy viselkednek, ahogyan egy méhecskének illik. Hosszas tanakodás után tűzoltók el, haza, és méhész füstőlővel, még egy üres kaptárral majd sötétedés előtt, alatt, után visszajövünk.
Harmadik menet: nagylétra elő, védőruha elő, füstőlő beizzít. (Érdekes látvány volt, legalábbis a bámész biciklisnek, hogy miért tüzeskednek azok a tűzoltók, pont a házunk előtt, pont a nagy fa alatt, és hogy Ő miért is állt fejre pont itt előttünk, pont az út szélén.) Hurrá, sötétedik, a méhek újra formába rendeződve várják az újabb összecsapást. A füstől elkábulva már könnyebb volt belekotorni őket a kaptárba. De vannak túlélők. Nem baj, mert holnap hajnalba majd visszajövünk.
Negyedik menet: túzoltóéknál a hajnal az tényleg hajnal, még a reggeli kávémat gondolatban sem kevergettem, mikor lánglovag a létrával vágtatott a fa felé. Szerencsére hamar összeszedte a maradékot. De nem elég hamar, mert már a kisboltban azzal fogadtak, hogy mi történt nálunk, hogy egész éjszaka itt voltak a tűzoltók!?
Tervezett néhány feliratos virágmintát. A piros tetszett meg legjobban, és kérésemre átírta a feliratot.
Nagyon szeretem a mintát, és a végeredménnyel is elégedett vagyok. Párnácskát készítettem belőle.
Úgy működik, mint a nagyok. A hátoldalon egy aprócska gombbal nyitható.
Ők maguktól, hirtelen felindulásból jöttek, a néhány tűzoltó meghívóval érkezett. 
Gyors ötletbörze, gyors döntés. Olyan legyen amihez minden megvan, (szabásminta, anyagok, mindenféle kiegészítő) és amihez nem kell sokat gondolkodni (nem ez lesz az első). Így készült ez a tilda-egér, igaz a nadrággal, mégis gondolkodtam egy kicsit.
A lánykámmal közösen ezt az ajtódíszt készítettük. Ő rajzolta körbe a szabásmintát és én kivágtam polárból a részeket. Majd ő felragasztotta a papírra és a kartont körbevágta. Nekem csak az összeállítás maradt. A csomagolást sem vittük túlzásba, varrtam kék csíkos anyagból egy zsákot, amit később tornazsáknak is használhatnak.
Manka öltéstanodájából is elég gyakran hiányzom.
A szélforgó öltésemet homály, balladai homály fedi. Ez nem az első próbálkozásom, sem varrásilag sem fotóilag, de ez vállalható a többi ment a levesbe.
A gyémántszem-öltésem egész mutatós.
Sajnos porszem került a gépezetbe, ezért kalap helyett e fonott kaspó nyújtotta lehetőséget vettem igénybe. Azért jó lesz, ugye?
Első és egyetlen nyerőszám a....
Anno, amikor a lánykám a sk pónijával villogott az oviban, a kisbarátnők alig engedték haza. A kialakult rajongótábort látva döntöttem, hogy a tombolás bulira készítek egyet. Legyen a legszerencsésebbé.
Azért egy kicsit megizzasztott, holott már egyet készítettem. A dolgom a rossz anyagválasztás nehezítette meg. A lónak négy lába van, mégis megbotlik, hát megboltlott. Mire kialakítottam a négy lábát, a keskeny varrásráhagyás miatt a csodaszép és csodaszuper kék és rózsaszín kockás vásznam szó szerint elfoszlott. Jobb híján ezt a vékony csíkos anyagot vetexszel megerősítettem és ebből készítettem.
Együtt és külön-külön
Pónis
Fiús
Szívecskés
Bordó-csipkés
Kék-csipkés
Kilencfoltos
Bolond táska virágos oldala
Csak csíkos
Csak virágos
Készítettem egy tulipánost is (saját terv). Előlapja újrahasznosított függöny, a hátlapja piros, aprókockás ing. Huzat, tok, daráltszivacs töltet.
Elsőként a lánykám kedvencét, a gombos-virágos párnát. (saját terv) Anyaga újrahasznosított, zöld vászon ing. Ennek az a jelentősége, hogy a párna hátlapja az ing eleje, tehát nyitható. Úgy működik, mint a hagyományos díszpárnák: huzat, tok, daráltszivacs töltet. A mérete 25X25.
Mivel ez a lánykám kedvence, rövidesen hazai pályára is készül egy hasonló!
A már sokszor használt pónis mintám most egy párnácskára került. Az előlapon hímzés, a hátlapja egy ing eleje. Teljesen úgy működik, mint egy párna, huzat, tok, daráltszivacs töltet.
Meglátásom szerint a klasszikus Piaget-i felosztást az ötéves kislányok (házon belüli és kortárscsoportban végzett megfigyelések alapján) viszonylatában át kell gondolnunk. A műveletek előtti szakasz kiegészül a már nem póni, de még nem Barbie vegyes korszakkal. Ennek jegyében készültek ezek az ajándékok, melyek remélem sok kedves pillanatot szereznek az ünnepeltnek. 
