2010. május 29., szombat

Buli volt!

Tegnap buli volt! Nálunk is, de igazándiból nem mi buliztunk. Pedig még vendégeink is voltak. Ők itt ni! Úgy több ezren!

Ők maguktól, hirtelen felindulásból jöttek, a néhány tűzoltó meghívóval érkezett.

Az egész úgy kezdődött, hogy egy túlnépesedett méhkasban fellázadtak a dolgozó nők az anyakirálynő ellen. Maguk közül választottak új vezért, és illa berek, nádak, erek: irány Horány. Röpke röpte után szűk 10 perc alatt megszállták az udvarunkon magányosan álldogátó ostorfát. Ezt oly hangosan tették, hogy a varrógép hangját is elnyomták. Na ez lett a vesztük, kellett annyira ricsajozniuk. A férfi ész azt mondta, hogy ne pánikoljak, mert öt perc után csomagolnak és mennek. Eszük ágában sem volt, hanem szépen formába rendeződve várták a tűzoltókat.


A tűzoltók teljes menetfelszereléssel és egy otthon méhészkedő lánglovaggal érkeztek. Nagylétra elő, gondolkodás, hogyan is tovább. A fa túl sűrű, a méhek pedig túl magasan vannak. Védőruha elő, kaptár elő, mézes csali elő, bátorság elő.

Kérdés: alergiásak vagyunk-e a méh csípésre.

Válasz: egyére nem, de ezek egy lovat is ledöntenek.

Néhány perces méh a tűzoltó elleni közelharc után, néhány méhecske belekerült a kaptárba. Néhány száz. Remény elő, hogy a főnökasszonyt is sikerült becserkészni, vagy inkább az alakzat közepéből kicserkészni, mert akkor maguktól elindulnak hosszú, tömött sorban lefelé. Tájkép csata közben, piknik az udvarunkon, poénkodó tűzoltókkal. A méhek nem mozdulnak, újra formába rendeződtek.

Újabb méhek a tűzoltó elleni közelharc után a csapdába eső méhek száma néhány százzal nőtt. Védőruha le, sok-sok fullánk ki, létra el, tűzoltók irány a kórház, kaptár marad, mert a reklám után visszajövünk.


Második menet: a helyzet változatlan. Amelyik méh a kaptárba került az onnan, amelyik a fán maradt az onnan nem mozdult. Lehet, hogy nem olvasták az a könyvet, amely hosszasan taglalja a méhek viselkedését, mert ezek nem úgy viselkednek, ahogyan egy méhecskének illik. Hosszas tanakodás után tűzoltók el, haza, és méhész füstőlővel, még egy üres kaptárral majd sötétedés előtt, alatt, után visszajövünk.


Harmadik menet: nagylétra elő, védőruha elő, füstőlő beizzít. (Érdekes látvány volt, legalábbis a bámész biciklisnek, hogy miért tüzeskednek azok a tűzoltók, pont a házunk előtt, pont a nagy fa alatt, és hogy Ő miért is állt fejre pont itt előttünk, pont az út szélén.) Hurrá, sötétedik, a méhek újra formába rendeződve várják az újabb összecsapást. A füstől elkábulva már könnyebb volt belekotorni őket a kaptárba. De vannak túlélők. Nem baj, mert holnap hajnalba majd visszajövünk.


Negyedik menet: túzoltóéknál a hajnal az tényleg hajnal, még a reggeli kávémat gondolatban sem kevergettem, mikor lánglovag a létrával vágtatott a fa felé. Szerencsére hamar összeszedte a maradékot. De nem elég hamar, mert már a kisboltban azzal fogadtak, hogy mi történt nálunk, hogy egész éjszaka itt voltak a tűzoltók!?



8 megjegyzés:

nöné írta...

A sztori félelmetes, az előadásmód fergeteges!
Nem is tudom, mit tennék ilyen helyzetben. De azért tartunk férfit a háznál, hogy ő tudja:o)

Ili írta...

Húúúúú, de pontos, percről, percre történő beszámolót kanyarítottál nekünk.
Izgalmas volt olvasni is. Kár, hogy fényképeket nem készítettél! Vagy csak én nem látom?? Ugyan is sokszor előfordul!!!!

Melinda írta...

Viccesen írtad le, de a történet nagyon durva!

Manka írta...

Hozzánk is jöttek már, de szerencsére továbbálltak maguktól még mielőtt "intézkedésre" került volna sor. Tényleg nagyon félelmetes a zúgásuk...

F.Gina írta...

Szeretem a mesélős sztorijaidat :)) Bár a történet tényleg durva, frászt kaptam volna !

rojalka írta...

Nagyon jó!Mármint ahogy leírtad.Apósom is méhézkedik méhészkedik.:)

Polly írta...

Nagyon jól leírtad a sztorit, bár én sokkot kaptam volna a helyedben :DD

Amanda írta...

Ili: van néhány fotó, de tudod a fa túl sűrű a méhek pedig túl magasan vannak, a gépünk pedig fapados.
Ezek akkora lármával voltak, hogy a szomszéd indult hozzánk szólni, hogy vigyázzunk, mert valakit itt a környékben elleptek a méhek. Épp az utcán, félúton találkoztunk, mert én elsőkörben méhész után nyomoztam. Mivel az egyetlen használható szomszédunk nem tudott méhészt leakasztani a szögről, maradtak a lánglovagok. A történethez az is hozzátartozik, hogy még szombaton délután is eljött egyikük megnézni, hogy tiszta-e a terep.