Évközi fogadalmam!

Töredelmesen bevallom - nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek -, az átlagosnál több hörcsög-gén mellett az átlagosnál jóval több ufo-gyártó génnel rendelkezem. Honnan tudom? Hát, láttam a tükörben! Mivel a felhalmozott cuccot többé-kevésbé jól működő rendszer szerint sikerült elraktároznom, most a megkezdett munkáim minél gyorsabb befejezését tűztem ki célul. Olyan fogadalom féle: mostantól, holnaptól nem kezdek bele új kézimunkába. Jöhet bármi, szerelem, hirtelen felindulás, névnap és ha utánam dobják az utcán, akkor sem. Egy ideig biztosan, mert mozdulni sem tudok az ide-oda ilyen vagy olyan jogcímen betelepült ufoktól. Úgy legyen!

Ezeket sem most kezdtem el, bár ezek nem olyan régiek. Azért már rendesen kihültek. Amikor a dobozkáimhoz válogattam az anyagokat akkor jött az ötlet, hogy milyen jól néznének ki a hasonló párnák is. Amikor a dobozkáimhoz szabtam az anyagot, a maradékból négyzeteket gyártottam. Gyorsan összevarrtam, kész lett két párna, az ufok száma kettővel csökkent. A szokásos megoldásommal záródik, háta egy kockás ing eleje, a töltete pedig daráltszivacs.

Miből lesz a textil-doboz

Először is hirtelen felindulásból!

Az alapötlet nem az enyém, persze, hogy ez is tildás. Igazából a méretek és az oldalak aránya miatt volt szükségem a leírásra. Azért kipróbáltam a könyvben említett vetexet, mint merevítést, de nem tetszik a végeredmény.

A táskamerevítőt pedig Ili tanácsolta, ezzel a megoldással már elégedett vagyok, viszonylag jó tartást ad a dobozkáimnak. Talán az is segít a dolgon, hogy vastag molino a bélése, elég merev anyag. Azért még kísérletezgetek, megpróbálom varrás előtt kikeményíteni az anyagot, és nem zárkózom el a flízzel való béleléstől sem.

A nagy dobozkám mérete: 27X30, a kicsié: 22X25. A nagy doboz alsó sarkaiból 8X8 cm-es négyzetet vágok ki, a kicsiéből pedig 6X6 cm-est. Inkább a kisebbik mérettel dolgozom. A táskamerevítőt a doboz anyagához varrom, a molino marad magában. A színes dobozkáim anyaga párnahuzat, a szegőpánt pedig férfi ing, vagy lányka ruha.

A teszkós-szatyrok ideje lejárt!

Őszintén, nézzünk magunkba, vagyis inkább a szekrényeinkbe, hogy miben is tároljuk az aktuális, a folyamatban lévő, az ufo-sorba került kézimunkáinkat. Nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy minden szekrényben ott lapul egy, vagy több ilyen-olyan nagyáruház, multi, gyógyszertár, rövidáru-üzlet reklám szatyorja, kincset rejtve magában.

Ennek igyekszem végét vetni. A már mutatott textil-dobozkáim azért készültek, hogy méltó helyen tudhassam a holmijaimat.

Teljesen beleszerelmesedtem az aprókockás anyagokba. Igaz, hogy annyi köze van csak a kockákhoz, mint a számtan-füzetnek. A magyar nyelv érdekessége, hogy mégis kockás füzet, és kockás anyag, az ami inkább négyzetrácsos. Emlékszem annak idején a matek-tanárnő mennyit kinlódott velünk, hogy nem kockás a füzet. Akkor milyen, mert elég érdekesen hangzik, hogy francia-négyzetes, vagy inkább téglalapos füzetet kérek.
Mivel van anyagom bővem, készült minden színben zákocska is.

És mivel marad anyagom készítettem néhány szívecskét is.

Ajándékozás is volt,

mind a blog-életemben, mind a civil kapcsolataimban. Mert vannak blogos-cseréim és vannak civil-cseréim is. Erről egy kicsit lentebb.

Ajándékozás is volt a szombati kötős-bulin. A szépséges világoskék fonalkát Macustól kaptam. Gyakorló fiús anyukaként jó hasznát veszem, veszük majd. Köszönöm szépen.


A kötött egérkét Jutkától kaptam. Hát nem ennivalóan édes, mert a konzerven hízlalt macskám rá sem néz. Szerintem ezekbe a mai macskákba genetikailag nem bekodólt üzenet az egér látványa, inkább a szép kerek konzervdobozra indul be a nyálelválasztásuk. Azt hiszem megkeresem a gyártót az egér alakú konzervdoboz ötletével. (stipis-stopi)

Ez a párna és textil-doboz a civil-cserém keretében készült.

Két vihar között a Viharsarokban...

...mi mással is tölthetnénk az időt, mint a kötögetéssel. De nem magunkban, elbújva kedvenc fotelunkban, hanem együtt, nyilvánosan, Orosházán, szombaton, délután és kora este.

Kitaláltuk (jó, nem egyedi az eset, és nemcsak saját találmány), megbeszéltük, lezsíroztuk, megkötöttük!

Egy cukrázda teraszát vettük birtokba. Öten, volt hogy hatan, érdeklődőkkel, nézelődőkkel, kézimunkát értékelőkkel együtt volt hogy többen. Tudtam, hogy olyan helyet kell keresni, ahol asztalok is vannak, mert kell egy hely, ahová a szajrét pakoljuk. Hát majdnem kicsi volt az asztal elég sok kötős cuccal indultam el, pedig nem is kötök aktívan, a többiek sem tétlenkedtek, elég nagyok voltak a batyuk, volt látni, fogni, tapintani való bőven. Egyszer-egyszer összeszedtük a holminkat, nem az eső miatt, hanem mert kellett a hely a sütistányéroknak.

A cukrászlányok édesek voltak, és nem a kötényükre ragadt cukor miatt, a forgalom függvényében, felválta jöttek csodálni, dícsérni, irigykedni.

Az alapcsapat férfi tagja is kötött, ismeretséget, barátságot, esetleg a laptopja árnyékában üzletet. A társalgásba is bele-belefolyt, rendszeresen végszavazott: webáruház!

Jól éreztük magunkat, jókat nevettünk, hol csendesebben kuncogtunk, hol mint a fuvarosló. Beszélgettünk, keresztszemeztünk, kötögettünk, eszegettünk. Ajándékozás is volt, senki sem távozott üres kézzel. Igaz nem váltottuk meg a világot, ma sem, de megismertük egymás, megismerük egymás munkáit, elismertük egymást.

Lányok, máskor is lesz üres asztal a cukrázda teraszán, várnak minket vissza!

Házam tája - varrás, öltés, kötés

Az hiszem, hogy életem kreatív felében jelenleg ez a sorrend.

Varrás.

Már nem fogadkozom, hogy nem megyek és nem veszek, mert minden héten elindulok és veszek. Anyagokat, szalagokat, csipkékek, tűket, pont ilyen nincs itthon színű cérnákat. És persze ötleteket. Szemezgetek innen-onnan, de jó lenne ez is, ja és az is, de még más színben is és legalább vagy kettő. Elég sok ötletem megvalósul, de azért szépen szaporodnak a cerkával írt füzetlapok is. Ez a hét a sorozatgyártások hete. Régi tervem az asztalközép és a hozzá passzoló párnahuzat. Jó, persze ez másnál is így van. Igen ám, de én rendszeresen veszek anyagokat, hirtelen felindulásból szerelem első látásra anyagokat, pont erre a célre. Ezek rendszeresen a szekrényben végzik, mert időt azt nem veszek mellé, sajna mifelénk ez hiánycikk. Hát most minden ilyen anyagot előszedtem és csak szabtam és csak szabtam és varrtam és még varrom napokig. Összesen öt garniturának megfelelő anyagom van, hat párnával számolva az testvérek között is harminc párnahuzat és néhány asztalközép és futó, az anyag mennyiségétől függően.

Azért, hogy ne legyen olyan unalmas, kiszabtam néhány dobozkát is. Ezek még fejlesztés alatt állnak, mert nem vagyok elégedett a tartásukkal. Azt hiszem a nyers vastag molinó és a táskamerevítő páros lesz a befutó. Sőt tesztelés alatt is, hogyan működik a gyakorlatban, mert ajándéknak is készítek néhányat.

Ezek készültek most, pro- és kontra. Nyers molinó és kék kockás vászon. A nyers molinó marad, de más-más aprókockás, aprómintás anyaggal párosítom.

Öltés.

Jelenleg keresztszem, újabb Manka-minta. Ez a mintarészlet az eper-tűpárna részlete. Elég érdekes, rusztikus vagy egyszerűen selejt aidára készült, csak az összeállítása van hátra.

Kötés.

Ez egy csokibarna rikker-gyapjúból, hosszú hónapok óta készülő kendőcske. Ezt fogom kötögetni, nyilvásonan, többedmagammal.

Kössünk együtt nyilvánosan.

Hát akkor elemezném ezt a mondatot.

Kössünk, többes szám, első személy. Sokszor az az érzésem, hogy én vagyok az első személy akit kötni látnak. Többes szám, én és a gondolataim. Igaz, hogy mostanság hűtlen vagyok a kötőtűimhez, de ha emberek közé megyek, ahol esetleg várni kell, mindig nálam van az aktuális kötésem. Gondolati síkon már több kendőt megkötöttem, és a főutcán sétalgatok bennük, hónom alatt azzal a bizonyos mosóporral, hátha megszólítja valaki a kendőmet, hogy én mivel vagyok mosva.

Együtt. A résztvevők két csapatra oszlanak. A piros sarokban én és a kötőtűim, a kék sarokban a bámész nép. A nép, aki a beáramló kínai kultúrának köszönhetően azt hiszi, hogy evőpálcika van a kezemben, de bambán néz, mert kettő és nem érti miért tekergetem a barna színű üvegtésztát ide-oda.

Nyilvánosan. Az évek során elég sok helyen megfordultak a kötőtűim:

orvosi váró, fogorvosi váró, kórház szülészet, főiskola vizsga előtt, után, játszótér, fürdő, autó, busz, vonat, hajó. A bicikli kimaradt, mert elengedett kézzel nem tudok biciklizni és, vagy elengedett kézzel nem tudok kötni.

Szép napot, avagy egy újabb Manka-minta élete

Lánykám, majdnem ötévesen, otthonosan mozog a kedvenc blogjaim között. A mintakészítő nénit rendszeresen látogatja. Ügyesen választja ki azokat a mintákat, amik nekem is nagyon tetszenek. Persze, saját használatra.

Egy ilyen választás eredménye, hogy elkészítettem egy újabb Manka-mintát. Nyomtatás után a színeket a lányom válogatta, de olyan hozzáértéssel, és olyan alaposan rakosgatta a fonalakat, már láttam magam előtt, ahogy a játszótéren ketten öltögetünk, és vigyázunk az öccsére.

Két pónietetés, -itatás, -altatás között rendszeresen rámnézett, hogy jól viselkedem-e? Jól haladok-e? És egyáltalán mikor lesz kész.

Végül is párnácska lett belőle, kék csipkeszalaggal, a hátulja pedig aprókockás kék anyag. Az aprócska virág közepére sárga gyöngyöket válogattunk.

Funkcióját tekinte pónikártya-gyűjtő duci kézitáska. A kártyák éppen beleférnek a hátán lévő zsebbe, nem éppen véletlenül.

- Anya, ne dobd ki a mintát, mert ha tetszik neked is, akkor bármikor megvarrhatod magadnak.

Ó, a keretező...

...mily szépen keretez Ő!

Nála nem számít, hogy ma vasárnap van, ha mára ígérte akkor az készen lesz. (Beleszaladtam a ballagási és tablókészítési időszakba, azért a munkáim pihentek nála egy kicsit. Mivel már elég rég elkészültek, mindegy volt, hogy hol dekkolnak.)

Pontosan tudja, hogy a keresztszemeshez nem kérek paszit, de a goblenhez igen. Amikor elvittem csak elétettem, - innentől a Te dolgod.

Szerintem jól megoldotta a feladatot, jó léceket választott. Nagyon elégedett vagyok!

Napraforgós humbug

Manka barátnőm szervez...és nem is rosszul. Összetrombitált egy kis csapatot, akik - köztük én is - együtt elkészítették ezt a humbugot. Na nem pont ezt, és mindenki egyedül dolgozott Manka útmutásai alapján.

Számomra nem volt kérdés, mert a napraforgó mint motivum benne van a toptízben. Ezzel a fazonnal viszont most ismerkedtem meg, de megszeretette magát, van még benne lehetőség.

Ismét táskák

Jelentkeztem a saját magam egyszemélyes játékára címe, mi megy a legjobban ehhez az anyagában bordás, nyers színű vászonhoz. A játék apropója, hogy az anyag nem fér vissza a szekrénybe, mert ahogy onnan kitette a lábát, már másik kettő, vagy inkább három került a helyére. Úgy járt, mint a jégkrém, ami nem fér be a hűtőbe. Meg kell enni, vagyis fel kell használni.

Lehet, hogy ez túl piros? Nagyon tetszik ez az anyag, a régi, festett faládákra emlékeztet a mintája.

Lehet, hogy ez túl halovány? Én ezt a piros indamintás anyagot is imádom.