2011. április 13., szerda

A lila ruhás nyúl

néhány nap múlva felkapja a nyúlcipőt és elinal. Nem azért már nálunk esetleg nem érezné jól magát, sőt, az ok egyszerű: felkérésre, felkiáltásra készült. Én ennek nagyon örülök, örülök, ha valaki méltónak tartja a munkáimat arra, hogy beengedje a saját életébe.

Legjobban azokat a felkéréseket szeretem, amik az "ahhoz hasonló" mondattal índítanak. Ezek a figurák nem futószalagon készülnek, mind egyedi, és majdnem megismételhetetlen. Én nem vég anyagokból dolgozom, hanem véges anyagokból.











9 megjegyzés:

Annamari írta...

Nagyon kis aranyoska :o)

Ili ( Hugi ) írta...

Már nyúl specialista vagy!!!
Gyönyörű ez a kis lila!!!

Anice kötős blogja írta...

Szépecske, elfogadom!

Amanda írta...

Anice, ha ezt kéred, akkor a tiéd!

gromine írta...

Nagyon szép , nagyon tetszik... én is elfogadnám:))

Gabella írta...

Szépek a lila nyulaid!

Tojás díszítési technikákról írtál a múltkor, ezt nézd meg, de a lányodnak meg ne mutasd! :) http://arnusha.ru/post140492389/http://www.blogger.com/img/blank.gif

Jutka írta...

Aranyos nyulacska:)
Egy kérdést engedjél meg....
Az apró kockás anyagaid száma mennyi? Jó sok színűt láttam már nálad:D

Irenka írta...

No, figyu, mert ilyenek jutnak eszembe a nyuladról: édes, aranyos, cuki, bájos.
Akkor most megkedveltem a tildákat? :)

Amanda írta...

Köszönöm, hogy őt sem hagytátok szó nélkül.
Irénka: ennek örülök, tőled különösen jól esik a dícséret, hiszen tudom, hogy nem vagy tilda-rajongó.