Házam tája - varrás, öltés, kötés

Az hiszem, hogy életem kreatív felében jelenleg ez a sorrend.

Varrás.

Már nem fogadkozom, hogy nem megyek és nem veszek, mert minden héten elindulok és veszek. Anyagokat, szalagokat, csipkékek, tűket, pont ilyen nincs itthon színű cérnákat. És persze ötleteket. Szemezgetek innen-onnan, de jó lenne ez is, ja és az is, de még más színben is és legalább vagy kettő. Elég sok ötletem megvalósul, de azért szépen szaporodnak a cerkával írt füzetlapok is. Ez a hét a sorozatgyártások hete. Régi tervem az asztalközép és a hozzá passzoló párnahuzat. Jó, persze ez másnál is így van. Igen ám, de én rendszeresen veszek anyagokat, hirtelen felindulásból szerelem első látásra anyagokat, pont erre a célre. Ezek rendszeresen a szekrényben végzik, mert időt azt nem veszek mellé, sajna mifelénk ez hiánycikk. Hát most minden ilyen anyagot előszedtem és csak szabtam és csak szabtam és varrtam és még varrom napokig. Összesen öt garniturának megfelelő anyagom van, hat párnával számolva az testvérek között is harminc párnahuzat és néhány asztalközép és futó, az anyag mennyiségétől függően.

Azért, hogy ne legyen olyan unalmas, kiszabtam néhány dobozkát is. Ezek még fejlesztés alatt állnak, mert nem vagyok elégedett a tartásukkal. Azt hiszem a nyers vastag molinó és a táskamerevítő páros lesz a befutó. Sőt tesztelés alatt is, hogyan működik a gyakorlatban, mert ajándéknak is készítek néhányat.

Ezek készültek most, pro- és kontra. Nyers molinó és kék kockás vászon. A nyers molinó marad, de más-más aprókockás, aprómintás anyaggal párosítom.

Öltés.

Jelenleg keresztszem, újabb Manka-minta. Ez a mintarészlet az eper-tűpárna részlete. Elég érdekes, rusztikus vagy egyszerűen selejt aidára készült, csak az összeállítása van hátra.

Kötés.

Ez egy csokibarna rikker-gyapjúból, hosszú hónapok óta készülő kendőcske. Ezt fogom kötögetni, nyilvásonan, többedmagammal.

Kössünk együtt nyilvánosan.

Hát akkor elemezném ezt a mondatot.

Kössünk, többes szám, első személy. Sokszor az az érzésem, hogy én vagyok az első személy akit kötni látnak. Többes szám, én és a gondolataim. Igaz, hogy mostanság hűtlen vagyok a kötőtűimhez, de ha emberek közé megyek, ahol esetleg várni kell, mindig nálam van az aktuális kötésem. Gondolati síkon már több kendőt megkötöttem, és a főutcán sétalgatok bennük, hónom alatt azzal a bizonyos mosóporral, hátha megszólítja valaki a kendőmet, hogy én mivel vagyok mosva.

Együtt. A résztvevők két csapatra oszlanak. A piros sarokban én és a kötőtűim, a kék sarokban a bámész nép. A nép, aki a beáramló kínai kultúrának köszönhetően azt hiszi, hogy evőpálcika van a kezemben, de bambán néz, mert kettő és nem érti miért tekergetem a barna színű üvegtésztát ide-oda.

Nyilvánosan. Az évek során elég sok helyen megfordultak a kötőtűim:

orvosi váró, fogorvosi váró, kórház szülészet, főiskola vizsga előtt, után, játszótér, fürdő, autó, busz, vonat, hajó. A bicikli kimaradt, mert elengedett kézzel nem tudok biciklizni és, vagy elengedett kézzel nem tudok kötni.