Lánykám, majdnem ötévesen, otthonosan mozog a kedvenc blogjaim között. A mintakészítő nénit rendszeresen látogatja. Ügyesen választja ki azokat a mintákat, amik nekem is nagyon tetszenek. Persze, saját használatra.
Egy ilyen választás eredménye, hogy elkészítettem egy újabb Manka-mintát. Nyomtatás után a színeket a lányom válogatta, de olyan hozzáértéssel, és olyan alaposan rakosgatta a fonalakat, már láttam magam előtt, ahogy a játszótéren ketten öltögetünk, és vigyázunk az öccsére.
Két pónietetés, -itatás, -altatás között rendszeresen rámnézett, hogy jól viselkedem-e? Jól haladok-e? És egyáltalán mikor lesz kész.
Végül is párnácska lett belőle, kék csipkeszalaggal, a hátulja pedig aprókockás kék anyag. Az aprócska virág közepére sárga gyöngyöket válogattunk.
Funkcióját tekinte pónikártya-gyűjtő duci kézitáska. A kártyák éppen beleférnek a hátán lévő zsebbe, nem éppen véletlenül. - Anya, ne dobd ki a mintát, mert ha tetszik neked is, akkor bármikor megvarrhatod magadnak.
4 megjegyzés:
De jó volt olvasni, nagyon aranyos a leánykád :)
Szép lett a pónikártya-gyűjtő duci kézitáska is :))
:))))
puszi Nektek !!!
Nagyon kedves történet! :)
Szép kivitelezés!
Ügyesek vagytok!:)
Megjegyzés küldése